1956
A forradalom 55. évfordulójára A magyar nép 1956-ban beírta nevét a világtörténelembe! Mert először fordult el az, hogy egy egész országban minden munkahelyen nem felülről nevezték ki a vezetőket, hanem a demokratikus alapelvnek megfelelően a munkaközösség tagjai titkos szavazással választották meg azokat!
Szabadság és függetlenség? Azonos tartalmú fogalmak? Nem! A szabadság nem függetlenség! Ezt Rousseau is érezte! Azt írja: /Levelek a hegyekből,1764/
„Szeretik összecserélni a függetlenséget a szabadsággal, pedig azok alapvetően különböznek egymástól, hiszen egymásnak ellentétei.” (Kizárják egymást)
A szabadság csak emberek kapcsolatában élhető meg. Ott tapasztalható, érezhető, két vagy akár több ember kapcsolata során, privát, személyes élményében, de csak akkor, ha ott mindegyikük egyenrangúnak tarthatja magát.
A szabadság csodálatos élmény, hiszen emberek kapcsolata, amelynek legmagasabb foka, legintenzívebb szintje a szerelem.
A szabadság tehát nem függetlenség, ahogyan tévesen gondolják, hanem kötelék, kapcsolat, ……..emberi kapcsolat!
Add fel függetlenségedet, szabad leszel!
Az új magyar alkotmány Preambulumában :
„Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki!”
( Egyetlen alkotmányban, törvénykönyvben, sem található meg a szabadság akárcsak szűkszavú megfogalmazása és különösen nem, eme értelmezése.) a Gondolat terjed!!!
Ki vezette, ki irányította a magyar forradalmat, ki volt a forradalom vezére ?
A visszaemlékezéseket megkönnyíti az, hogy életemben akkor először, s az eddigiek szerint akkor utoljára, írtam, nap, mint nap, naplót. Úgy sejtettem, ezek a napok nem csupán a magyar, hanem az emberiség történelmének is jelentős, s talán a távoli jövőt illetően, döntő napjai lesznek.
Október vége felé többször is keresett Harsányi László, volt tanítványom, lakásomon, de nem talált otthon, hiszen a forradalom napjaiban „illett” az utcán tartózkodni. November 3-án délelőtt üzenetet is hagyott, hogy sürgősen jöjjek a Parlamentbe, s jelentkezzek az 1-es kapunál. Várnak!
Ott töltöttem az egész éjszakát, készítettük a rádió következő napi műsorát.
46 oldalas naplóm alapján (mely ellenőrizhető dokumentum, a Történeti Hivatal őrzi!) megfogalmazott visszatekintésem tárgyilagosabbnak tekinthető, mint a 40-50 évvel későbbi visszaemlékezések.(Meg kell említenem, hogy nem voltam párttag, sem tagjelölt.)
Harsányi László („Laci”, így emlegetem naplómban) mindig Tildyvel tárgyalt. Tőle kért engedélyt vagy jóváhagyást, amikor egy feladathoz jóváhagyás kellett. Ez akkor nem tűnt fel nekem, amikor olyan ügyekről volt szó, melyekhez természetüknél fogva a legfelső engedély szükséges. Tehát voltaképpen Nagy Imre jóváhagyására. Laci mégis „Zoltán bácsihoz” fordult. Ennek az a magyarázata, hogy már akkor nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy a kormány által november 1-én bejelentett szabad választások után a Kisgazda párt alakít majd kormányt. Tehát Tíldy pártja. Az egész országban is természetesen mindenki erre gondolt, hiszen még Kádár is azt nyilatkozta:
„ …kis párt leszünk, de becsületes !”
Feltehető, hogy Nagy Imre is gondolt erre. Nagy Imre nem volt a többpárt-rendszer meg-
győződéses híve. Erre a következő dokumentum vet fényt:
1986. december 5. ill. 6-án a volt Petőfi-körösök szervezésében a magyar forradalom témájáról tanácskozásokra jöttek össze Budapesten. Ott hangzott el Kis János
hozzászólásában a következő:
„ Gimes / Miklós/ szavai mélyen impresszionáltak és máig nagyon erősen befolyásolnak. Egy Nagy Imrével folytatott párbeszédről van szó, amikor is Nagy Imre azt mondta volna, ha itt szabad választásokat tartanának, a magyar nép Mindszentyt választaná. Mire Gimes azt válaszolta volna: Ha a magyar nép Mindszentyt akarja, akkor Mindszentyt kell kapnia. „
/Idézet a tanácskozás jegyzőkönyvének 86.oldaláról. A tanácskozáson Rácz Sándor is részt vett!)
További érvek:
A marxista elmélet szerint a többpárt-rendszerű szabad választás a tőkés társadalom elavult jogintézménye, s nyilvánvaló, hogy Nagy Imre ennek a világnézetnek volt odaadó híve. Ha ezzel a világnézettel nem értett volna már egyet, bejelentette volna kilépését a Pártból.
Nyilvánvaló tehát, hogy november elsején, amikor a kormány bejelentette mindazt, amivel teljesültek a forradalom 23-án megfogalmazott legfontosabb követelései, már Tildy döntött a magyar parlamentben: A Varsói Szerződésből való kilépés, a semlegességi nyilatkozat, s a többpárt-rendszer. – Ez mind a Kisgazda-párt beállítottságára, így Tildy gondolkodására is utal.
A rádióadásokról kiadott gyűjtemény szerint még Maléter is november elseje után főleg Tildyvel tárgyalt. Csak kinevezését köszönhette Nagy Imrének.
Nagy Imre bizonytalansága, tétovázása feltűnhetett Andropov nagykövetnek is, mert november 1-én ezt táviratozta Moszkvának Nagy Imrével folytatott tárgyalásáról: (Az 56-os Intézet egyik kiadványa közli.)
„Csak azt nem értem, miért nézett állandóan Tildyre ? Mintha jóváhagyását várná
tőle !”
Ez a furcsa szöveg nem tűnt fel még senkinek ?
Mindenki tudta, hogy nem a kommunisták fognak győzni a magyar választásokon! Nagy Imre is! Csak Andropov nem ?
Persze Andropov tudott mást, olyat, amit még egy amerikai elnök sem tudott, azt, hogy a katonai beavatkozást akkor már eldöntötték Moszkvában s nem lesznek választások Magyarországon.
Így tehát csodálkozásával és táviratával lerögzítette, dokumentálta, hogy a szovjet vezetői már november elseje előtt elhatározták az agressziót !
/ A történelmi felelősségre vonásra, s új történelmi következtetésekre és kártérítés követelésére adhat ez lehetőséget./
S Nagy Imre ?
Az első napokban a felkelőkre lövetett, statáriumot rendelt el, de tárgyalásokba bocsátkozott a forradalmi csoportokkal s a szovjet csapatok kivonulásáról is. A november elsején általa kihirdetett konkrét politikai program azonban már Tildy Zoltántól vagy még inkább Bibó Istvántól eredhetett. ( Legalábbis november 3-ának éjszakáján Bibó Istvánnal folytatott beszélgetésemből erre következtethetek. )
Megítélésem szerint tehát:
Nagy Imrét az 1956-os magyar forradalom vezető személyiségei között emlegetni helytelen. Ő nem volt forradalmár, elvei és életútja révén nem is lehetett az. Kihirdette ugyan meggyőződése ellenére a többpárt-rendszert, november 4-ének hajnalán mégsem a Biztonsági Tanácshoz tartozó államok egyikének követségére menekült, hanem politikai beállottságának megfelelően az egy párt-rendszerű Jugoszlávia nagykövetségétől kért menedékjogot. Nagy Imre nem volt forradalmár, nem volt a magyar forradalom vezetője, de a forradalom alatt gerinces magyar emberré vált, s lett így a forradalom áldozata, mártírja!
/ Arra is gondolhatunk, hogy az elvtársak között mindig is dúló könyörtelen konkurencia
egyik vesztese lett szegény./
Kit tisztelhetünk, ünnepelhetünk a magyar forradalom vezéreként? Nagy Imre szavai szerint Mindszentyt ! Előbb idézett kijelentésével egyet lehet érteni, miszerint a magyar nép szellemi, erkölcsi útmutatója és vezére, már 1948 óta Mindszenty József. Ezt igazolja a hercegprímás nov. 3-án mondott történelmi beszéde is, melyben azokat az elveket fogalmazta meg, melyeket a magyar nép forradalmában követett. De Mindszenty október 23-án még börtönben volt, s a forradalmárok szabadították ki onnan október 31-én.
Ki volt hát a magyar forradalom hőse, irányítója, szervezője?
Erre a kérdésre azt válaszolnám:
Mindazok a (részben mai napig is névtelen) magyar hazafiak, akiket a „többség”mindenütt követett, s akikben a forradalmi bizottságok, forradalmi bizottmányok, munkástanácsok megbíztak és megválasztották Őket vezetőiknek.
Rőczey J. János
javítva, Genf, 2011.okt.15.