Mikulásra
Szárazvillám:
Csak még a percet várd ki és az ég
hatalmas csattanással megreped
és kékes fényben áradnak feléd
a rohanó, a hűs hullámhegyek…
csak még egy perc – de ne áltasd magad,
hogy elektromos s páradús a lég –
a nyelved tapló, forrás nem fakad:
szárazvillámát küldi csak az ég!
( Z.L. Budapest 1953?)
Zászlós levente tanítványom volt II. Rákóczi Ferenc gimnáziumban, (akkor még Érseki Katolikus Gimnáziumnak nevezték), amikor 8 évig tanultam és érettségiztem ott, majd egy évig, 1953-54-ben, mint tanár, (mint ellenség, így igazgatóm, Szávai Nándor szerint) tanítottam ott.
Csak egy évig taníthattam régi iskolámban, a Rózsadombról kihelyeztek Mátyásföldre.
Azóta is fejemben van Levente verse, a „Szárazvillám”. Valaki felolvasta az osztályban. Jól!
Sokszor gondolok rá. Különösen 1990 -ben, keserű csalódásunk után.
De ma már talán még inkább aktuális. Már egész Európához szól.
Napfogyatkozás című kötetben jelent meg, a Szépirodalmi Kiadó adta ki 1986-ban. Nem volt sikere. Nem volt még aktuális 1990-ben sem. Ma már igen. Elhelyezünk időszerűeket a honlapunkban.
Bevezető versének nincsen címe. Önarckép lenne?
Úgy éltem, mint a lárva:
fogolyként, önnön bőrömbe zárva.
Mindig legmélyebben a Nap alatt,
társaim cápák, ebihalak.
EU, 2018-12-06
E szép, de szomorú verseket hozta az idén a Mikulás.
János