Gondolat

A jelenlegi munkahelyi körülmények, a jelenlegi vezetés nem vagy kevésé motiválja a munkavállalókat. Erre jelenthet megoldást a A demokratikus vállalatok, üzemek modellje, ezzel párhuzamosan a jelenleg mindenhol jelenlévő munkahelyi vetélkedés erejét lehetne kihasználni egy jobb, boldogabb és sikeresebb jövő felé.

Bár az itt leírtak csupán „apró magvak”, viszont a teljes oldalon található gondolatok együtt, egy új világ születhet és megadhatják mindenkinek a lehetőséget, hogy szabadon gondolkozzon, változtasson meg dolgokat, amik már nem működnek. Ezáltal nem csak saját, de más életét is egy picit jobbá teheti, ha hiszen az egésznek a kulcsa, hogy odafigyelünk és segítjük egymást! Bármennyire is az ellenkezőjét sugallják most mindenhonnan.

Eljött az ideje a változásnak, hogyan? Miként? Az alábbi oldalon megtalálható javaslat, segíthet elvezetni minket egy igazságosabb világ felé:

Lépcső

Vergebung

Tusványosi beszéd. 2018

Istenkáromló beszéd volt ez. Éppen Erdélyben!
Szégyen, hogy végig kellett halhatnom.
„Nem hirdetni kell (az evangéliumot), hanem betartani.”

Épp ezért halt értünk Isten fia kereszthalált. Hogy hirdesse!
Isten azért küldte fiát erre a földre, az esendő embere közé, éppen csak azért, hogy evangéliumát hirdesse.
Mi keresztényeknek kötelességünk, hogy azt terjesszük, hirdessük, ha megbotlunk is közben.
Akár gyakran is. Éppen ebben a vallásban az a csodálatos, ha megbánjuk azt, hogy bűnt követtünk el, bocsánatot nyerünk.
Hazug beszéd is volt ez a tusványosi beszéd, mert mi nem gyarapodunk, hanem fogyunk!
Hazug beszéd is volt ez, mert nem „bevándorlókat” segít az emberek többsége, s nem csak otthon, egész Európában is, hanem menekülteket. Olyanokat, mint amilyenek mi voltunk 1956-ban!
Hazug, igazságtalan sértő beszéd volt ez sokakkal szemben, akik idegenben kénytelenek ma családjukért munkát vállalni.
S akik ott házasodnak, azzal, akit ott megszerettek, azok elvesztek örökre mindannyian hazánk számára.
Buta beszéd volt ez mindenekelőtt!
Mert egy nem keresztény vallású felebarátunk, aki életveszélyben hozzánk menekül, nem az fog bennünket saját vallására téríteni, hanem ellenkezőleg. Tények igazolják! A harmadik generációban már egészen biztosan azt hirdeti, amiért Isten elküldte közénk szeretett fiát. A keresztény hitet.

Egy közületek az idegenből, Rőczey J.János (93.)

Ma sincs népuralom, nem a többség mutatja számunkra az utat.
A Gyűlölet vallása, a marxizmus, másrészt a magántulajdon harcolnak egymással a többség, az egész emberiség kárára, vesztére. A szeretet vallása meg a hierarchia markában szorong. Nem irányít!

Veszélyes megvárni, míg végre megszólal az emberiség többsége, mert akkor már nem a homo sapiens szólal meg, hanem csak indulatai.
Ezért lenne arra szükség, hogy azok szólaljanak meg s mutassák a kiutat, a fejlődés útját az igazságosság felé, akik ismerik egymást és erre törekednek.

János(93)

ORIGO2017.03.07. 10:22
Robinson, Merkel és a liberális éden, avagy a hajótöröttek szabadsága

Képzeljük el, hogy Robinson Crusoe-hoz hasonlóan hajótörést szenvedünk és egy lakatlan szigeten térünk magunkhoz egyedül. Mi az, ami biztosan nincs egy lakatlan szigeten? (Na jó, hideg sörön és melegfelvonuláson kívül? Nyilván sokan vagyunk, akik az előbbit mérhetetlenül hiányolnánk, utóbbit sokkal kevésbé – de erre még visszatérünk.)
Eggyel komolyabbra fordítva a szót, tegyük föl tehát, hogy ott vagyunk egyedül egy lakatlan szigeten, ahol a puszta túléléshez, létfenntartáshoz minden adott. Egy ilyen szigeten ugyebár a szükségleteink kielégítésén kívül azzal töltjük az időnket, amivel jól esik.
Senki nem kényszeríthet semmi egyébre. A modern, individualista, liberális szabadságfelfogás szerint ezen a helyen és ekkor teljesedhetne ki egyéniségünk és szabadságunk a leginkább.

Senki az égvilágon egy rosszalló tekintettel sem gátolhatná liberális hajótöröttünket abban, hogy megvalósítsa önmagát. Senki sem korlátozhatná végre semmiben, se család, se szülő, se házastárs, se
gyerek, se tanító, se nevelő, se pap, se erkölcscsősz, se rendőr, se katona, se főnök. Senki, aki ellen tüntetést (lásd melegfelvonulás) szervezhetne, médiahadjáratot kezdhetne, akit kirekesztéssel,
rasszizmussal, feminizmussal vagy épp antifeminizmussal vádolhatna, akit beperelhetne, akit lemondásra szólíthatna föl. Így aztán a modern, liberális individualista ilyen helyzetben nyilván körtáncot lejtene
örömében, földhöz verné ülepét, hogy végre megszabadult az összes átkozott, elavult kulturális, vallási, morális, nemi és minden egyéb előítélettől, kötöttségtől, szabálytól – annak vallja magát, aminek akarja,
azt mond, amit akar, azt tesz, amit akar – az adott lehetőségek között, persze.

Van itt azért egy kis bökkenő.

Mert az tény, hogy nem korlátozza senki. De azt már nem mondatjuk, hogy ne korlátozná semmi. Ott van például mindjárt az óceán. Azért az nem semmi. De hát, az óceán ellen tüntetni nem nagyon érdemes. És
kik előtt tiltakozna? Nyilvánosság, közönség nincs. Perelni sem tud – a szigeten nem működik fontoskodó, elnyomó államhatalom, nincs hatóság. Pedig könnyű belátni, hogy hajótöröttünk percről-percre mi
mindben érezné magát korlátozottnak, kiszolgáltatottnak, kirekesztettnek, a legkisebb kisebbségnek – akinek azonban nincs hova fellebbeznie a természet hatalmas többségével szemben. Úgy vélem,
az illetőt a szabadság öröme helyett hirtelen iszonyú kétségbeesés és reménytelenség kerítené hatalmába. Örömtánc helyett vagy felkötné magát hamarosan az első fára, vagy, ahogy Robinson is tette, lázasan
elkezdene valami hajóféleséget tákolni és jelzőtüzeket gyújtani, vagyis azon igyekezne minden erejével, hogy mielőbb kiszabaduljon ebből a feneketlen nagy szabadságból. Vissza az átkozott, maradi
társadalomba, ahol végre újra szabadon tiltakozhat, amiért nem hagyják kibontakozni az egyéniségét.
Kénytelen kellett megtapasztalná az igazságot, amit egy magyar gondolkodó tömören így foglalt össze: „Egymagában egy lakatlan szigeten az ember nem lehet szabad, legfeljebb magányos”. (Rőczey

János / J.J. Rőczey – tanár, szociológus, író, 56-os forradalmár.
Könyvét mindenkinek ajánlanám, ha lehetne kapni, talán érdemes rákeresni: A nyugat neuralgikus pontja. 1956 és a jövő Európája, azaz a Magyar Modell. , Budapest, l995.)
1
Görgényi Tamás Orbán Viktor beszédíró stábjának vezetője volt. kirúgásig 2015 ? -ig.
Közvetítette javaslatomat, hogy vezető állasba ne nevezze ki azokat, akiket ő ismer, akikben ő megbízik, hanem bízza ezt azokra, akiknek irányítására vezető szükséges.

Ez nem más, mint az ÖNIGAZGATÁS elve.

Ezzel, az önigazgatás gondolatával teljes egyetértés jött létre én és prof. Ralf Dahrendorf között..
(Levélváltásunk, az ajánlott könyvben eredetiben olvasható)
Görgényi Tamás meg szabadság- elméletemnek hűséges, következetes híve. Orbán éppen javaslatom miatt menesztette, (De az Origó -ban a Fidesz hivatalosába még írhat.)

Egy hónap múlva abból is törülték nevemet, s az idézet rám vonatkozó részét a könyvajánlatot.
Én viszont melegen ajánlom. Antikváriumban még kapható. ?

Adjátok tovább és mindig tovább ezt az írást, mert igaz! Minden magyar ismerje meg!!!
A MI HIMNUSZUNK MÁS , MINT A TÖBBI …

Csaknem 200 éves Nemzeti HIMNUSZUNK…
Csaknem 200 éve, 1823. január 22.-én írta le Kölcsey Ferenc Himnuszunk szövegét szatmárcsekei magányában. Erkel Ferenc jó húsz esztendővel később zenésítette meg.

Gyönyörű költői mű e 64 sor.

A tudós irodalomtörténészek azonban nem túl gyakran emlegetik, hogy valójában miért is más ez, mint sok európai ország himnusza.

Mindjárt válaszolok rá – három példával is:

A németek például a Deutschland, Deutschland über alles, Über alles in der Welt kezdetű szöveget ma már nem éneklik. A második világháború után – mondjuk így – a győztes Európa tiltakozott e megfogalmazás ellen, mert e szöveg ugyebár annyit jelent, hogy Németország mindenek feletti, mindenek felett áll – az egész világon. Megmaradt Haydn gyönyörű zenéje és ma, az eredeti himnusz-vers harmadik szakaszát éneklik a németek. – Bármily hihetetlen is, de csak 1991 óta.

A Szovjetunió himnusza a soha nem létező szabadságot az emberiség legnagyobb pusztítóit, Lenint és Sztálin éltette évtizedeken át. A mostani Oroszországnak – mondjuk így a jogutódnak – csupán 10 esztendős a himnusza.

A franciáké, az úgynevezett La Marseillaise – a vérben álló harcról szól és fegyverbe hív.

E rövidke európai példákat csak azért hoztam ide, hogy lássuk a legfontosabbat. Azt ugyanis, hogy a mi Himnuszunk nem éltet királyt, uralkodót, nem himnusza még a honszerző Árpádnak sem, az ország építő IV. Bélának úgyszintén nem, de még a diadalt diadalra halmozó Mátyást sem dicsőíti. A mi Himnuszunk az évszázadokon át szorongatott, kétségbeesett nép IMÁDSÁGA a mi megtartó Istenünkhöz. Az irodalom tudós művelői tehát gyakran felejtik el – így emlegetni e csodálatos 64 sort. Tehát, hogy ez egy KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG: Isten áldd meg a magyart!

Amíg nem volt Kölcsey Himnusza, addig is volt a magyarságnak összetartó, kollektív imádsága, a nép ajkán őrzött énekekkel. Nem minden időszakban, nem mindig azonos belső erővel, hiszen pl. az elmúlt század diktatúrái / 1919-re gondolok és az 55 évig tartó magyar bolsevizmusra / tűzzel-vassal irtottak mindent, ami nem a parancsszó ideológiája szerint született. De mondom: voltak a nép ajkán őrzött énekek, pl. a Boldogasszony Anyánk, a Csíksomlyói Szűz Mária (A székelyek régi nemzeti imádsága), később a Székely Himnusz / ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk /, a reformátusok 90-ik zsoltára: „Te benned bíztuk eleitől fogva”, vagy az evangélikusok „Erős vár a mi Istenünk” kezdetű Luther éneke.

Tehát mindig az Isten segítségét, áldását kértük harcaink elcsüggedésünk, elnyomatásaink nehéz éveiben, vagy balsors tépte évtizedeink alatt.

Ilyen Himnuszt tehát egyetlen európai nép sem mondhat magáénak, mint amilyet nekünk hagyott örökül a 33 éves Kölcsey, a szatmárcsekei szoba csendjében. A Nemzeti Múzeumban őrzött kéziratban csak egy-egy parányi javítás látható, tehát szinte ömlött a tolla alól e felséges 64 sor.

Sajnos mindmáig nem védi az Alkotmány nemzeti imádságunkat, pedig rátört a sorokra maga Rákosi is az 5o-es évek elején mondván: az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép Himnusza, vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön. Alattomos terve céljából magához kérette Kodály Zoltánt azzal a felszólítással, hogy írjon másikat, a szocializmushoz illőt. Kodály rövid választ adott az élet és halál diktátorának. Ezt mondta: Jó a régi. Kodály a fejével játszott ebben a percben, de akkor Ő már Kodály Zoltán volt, a magyar zenekultúra és művelődés világszerte megkérdőjelezhetetlen tekintélye.

Rákosi nem nyugodott. Illyés Gyulát is magához intette, aki akkor a költészet, a haladó magyar gondolkodás legnagyobb vezéreként volt számon tartva itthon is, külhonban is, különösen Franciaországban. Írjon egy új Himnusz szöveget, mondta Rákosi, majd keresünk hozzá zeneszerzőt. A felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán: meg van az már írva.
Magyarországot – viharos, ám gyönyörű történelmével, máig példát adó kultúrájával, évszázadok óta a mai napig csodált művészetével – a jövő magyar generációjának kell átadnunk.
Mert Magyarországot, a mi Hazánkat, csupán megőrzésre kaptuk elődeinktől.

Magyarországot tehát meg kell menteni!

Kölcsey szavaival kérjük ezt, Himnuszunk utolsó versszakával:

Szánd meg Isten a magyart, kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart tengerén kínjának,
Balsors, akit régen tép, hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt.

Az eredeti kézírat pedig itt található:

Ami napjainkban Németországban folyik, az valóban katasztrófa. Mert olyan politikai gyakorlat, divat alakult ki, ami minden politikai tevékenységet lehetetlenné tesz és ezen még a tárgyilagos újságírók is összezavarodtak. Kilátástalan helyzet…

Három napja csak ezt figyelem. De mindenhol ez van, a sajtóban, a televízióban és interneten is.

Merkel pedig nem mer az asztalra csapni, mert eddigi sikerei annak voltak köszönhetők, hogy mindenkinek kívánságát teljesítette. Nem büntet, nem büntettet, pedig feladata lenne ez is, mint kancellár.

2015.-ben a menekültek mellé állt, mert erkölcsi és jogi kötelessége ezt kívánta. (Emberi Jogok 14. paragrafusa) S ekkor Seehofer régi ellenfele, belekötött egy blöffel, felső határt követelt.
Erkölcsben az nincs. Addig kell teljesítenem, amíg bírom, s ha nem nem bírom:
Emberek segítsetek!

S azoknak erkölcsi kötelességük és segítenek!

Sikerült!

János

EU, 02.07.18
www.gondolat-umbruch.eu

Sikerült!

A német állampolgárok 69 százaléka az kívánja, hogy Seehofer mondjon le. Európa nagy többsége meg azt, hogy a menekültek ellenségei, üldözői, Seehofer és elvtársai, valamennyien mondjanak le!

A szíriai menekültek okozói is.

János (92)
EU. 04.07.18

…miért ne „választhatnám” meg közvetlen főnökömet is?

Minden vállalat, intézmény úgy jön létre, hogy egy ember agyában gyökeret ver és megszületik.
Aztán elképzelését megvalósítja: szakembereket keres és kinevezi azokat.
Felépíti a valóságban is. Elindítja.
De a sikeres munkához már a munkatársak egyéni érdeke, akarata is, elhatározása, jóváhagyása is szükséges.

Az emberek egyenrangúak!
Nem egyenértékűek, nem egyenlők. De jogaikat, emberi méltóságukat tekintve egyenrangúak. Mert hát ezzel a tudattal, ezzel az öntudattal, születtünk!
Az emberi jogok nyilatkozata első paragrafusa is ezt kodifikálta.

Ha munkahelyünkön ennek az egyenrangúságnak hiányát érezzük, az bánt, állandóan ez jut eszünkbe. Gyűlöletet is kelthet.

S ez az együttműködést, s annak sikerét veszélyezteti.

Meg kell hát szabadulnunk, kételyeinktől.
Megsértettek-e?
Engem, egy másik embert.
Igazságtalanság?
Még a gyanútól is meg kell szabadulnunk. A vállalat és az én munkám eredményét is veszélyeztet!

****

Munkahelyünkön főnökünk nyilván megítél bennünket. Teljesítményünket. Joga van rá, ez a feladata.
Következménye fizetésünk, jövedelmünk mértéke.
De mi, a megítéltek, vajon hogyan fogadjuk ezt?
Ő megítélt, mi meg szótlanul elfogadjuk?
Az egyenrangúság felbomlott!
De helyreállítható!

(Helyre kell állítani, mert az együttműködés eredménye sínyli azt meg.
A vállalat veszít. Tehát mindannyian.)

****

Nem valószínű, hogy a főnök ítéletét, döntését mindannyian elfogadjuk.
Valóban, nem valószínű.

Ha valamilyen okból nem, akkor döntse azt el a megítéltek többsége.
Névtelenül. Titkos szavazással.

Ezzel ők is megítélték főnöküket. Reagáltak rá!
S az egyenrangúság helyreállt!

S a megítéltek és megítélő egyenrangúsága ezzel helyreállt!

****

A főnökünkről alkotott véleményünket annak főnöke is megkapja.
Egyúttal a mi megítélésünket is.

S adja mindezt tovább felfelé, mert neki is van főnöke.

S így megy ez egészen addig, míg az is kézhez kapja, az íróasztalán lesz annak is, aki az egész vállalatot irányítja.

Íróasztalán van, s ő biztonságban. Mert vállalata ellenőrzés alatt van, a lehető legjobb ellenőrzés alatt.
Így hát a vállalat vagy intézmény feladatára összpontosíthatja minden erejét, minden figyelmét.

****

Biztonságban van, annál is inkább, mert ezek után alkalmazottai is magukénak érzik az intézményt, a vállalatot. Az ő vállaltuk, intézményük.

Tehát jól dolgoznak ott, és lehetőségekhez képest igazságosan részesednek munkájuk, együttműködésük gyümölcséből.

****

Ez mindezt ez a demokratikus alapelvre épült ellenőrzési rendszere teszi biztonságossá.
Ami emberibb, is mint a megfizetett ellenőrzés.

****
Pozíciójával sem tud senki sem könnyen visszaélni. A korrupció könnyebben kiderül.
Nem lehet eltussolni.

Azok ellenőriznek. Akik személyesen ismerik egymást. Minden nap találkoznak, találkozhatnak vele, egymással. Látják azt is, ki megy be főnökük, kollégájuk irodájába. Egyszeribe, ha addig nem volt bizalom egymás iránt, kezd kialakulni.

Tudnak egymásról.

Érdekük is, hiszen az intézmény, a vállalat érdeke ott mindenkié. Magának dolgozik ott mindenki, mert maga és közösségének érdeke egy és ugyanaz. Azonos! S ez mindenki számára világos.

A bizalom, a megbízhatóság légköre alakul ki és az érdekek, az egyéni és közös érdekek összekapcsolásával, mindig elérhető.
S ami a legfontosabb, szabad emberek! Maradunk munkahelyünkön is,

Akik örömmel dolgozunk, mert ez a dolgunk a világon!

Rőczey J. János
EU 2018.06.02

Életművem
1992.03.20 — 2018.06.02
www.gondolat-umbruch.eu