júl 13, 2019 - Uncategorized No Comments
Demokráciát a munkahelyeken is! Minden demokratikus jogállamban jogunk van rá!
Már a legalsóbb munka-csoport főnöke fog a demokratikus elvek ellen prüszkölni. A többi főnök is. Mert ma diktatúra van a munkahelyeken. S az nem effektív. A főnökök azért prüszkölnének, mert ezentúl aztán több urat kellene szolgálniuk. Kinevezőjüket és saját beosztottait. De csak így tartaná mindenki a vállalatot, saját vállalatának S úgy is dolgozna. A vállalat jól jár s ezért emelkedni képes mindenkinek a fizetése! A főnök nem lesz ugyan igazi „főnök”, úr a saját portáján. Noha ez minden ember számára vonzó. Úrnak lenni s ráadásul egy másik ember felett. Csak munkatárs. Mint beosztottjai is, akik ettől kezdve már szívesebben dolgoznának. Mert helyreállt, mindenkinek emberi egyenrangúsága. ¤¤¤ Úrnak lenni S ma ez a törekvés uralkodik a munka világában. Mindenütt. Hatalommal rendelkezni emberek, testvéreink felett. Mire jó az? Állati ösztön ez az embernél is. ¤¤¤ Annak, akiben agyában megszületett a vállalat gondolata, annak a szándéka jó, nemes! Hasznára lenni az embereknek. Persze neki lesz a legelőnyösebb. De megérdemli. Ez a dolog természetéből következik. Tessék kitalálni valamit. Mindenki jól jár. Lesz több munkahely. ¤¤¤ Egyenrangúak vagyunk mi emberek. Ezzel a tudattal születtünk. De szabadok is vagyunk. Választhatunk, jó és rossz között. Minden pillanatban. Tehát ellenőrzésre mindig szükségünk van. Szükségünk lesz mindig. A felülről, a főnök részéről történő ellenőrzés mindig, minden esetben sértő Nem bízol bennem? Mit feltételeztél rólam? ¤¤¤ (Isten is kérdezi. Megszülettél, s nem bízom bennem? Létrehoztalak s nem bízol Istenben? De ő nem tőlem kérdezi, csak azoktól, akikkel együtt éltük le az életünket. Azok is fognak bennünket majd neki rólunk beszámolni. S csak aztán ítél bennünket Istenünk.) ¤¤¤ Hasonlóképpen van ez közvetlen főnökünkkel. Csak éppen mi egyenrangúak vagyunk vele s ő meg nem isten. De néha úgy viselkedik, minta Isten lenne. És nem egyenrangú. Ha főnökünk sem kérdez, akkor csak nyomoz. Megaláz. Ha tőlünk kérdezi, mennyit dolgoztunk,ha nem is hazudunk, de szépítjük teljesítményünket, hiszen ezt kívánja az érdekünk hogy emeli-e vagy nem fizetésemet. Tudnia kell, mert ő állapítja fizetésünket. A vállalat érdekében is tudnia kell, hogyan dolgozom. Tehát nyomoz. Ha meg leplezi a nyomozást az még inkább bánt. S én is megítélem őt magamban: Ez az ember gonosz! A főnököm gonosz! S meggyűlöljük. S ez a lehető legrosszabb! Egy ember személyes megítélés az mindig elfogult, szubjektív, nem tárgyilagos, mert arra ha őszinték vagyunk, senki sem képes. Ezért a dilemmák megoldása a munkatársak együttes, névtelen megítélése. A többség megítélése azért jut legközelebb az igazsághoz, a valósághoz mert az nem szubjektív, hanem a szubjektív megítéléseknek statisztikai átlaga. Nem sértő, mint a főnök személyes megítélése. S a vállalat érdeke is azt kívánja, hogy igazságos legyen. A többség névtelen megítélésébe meg mindenki belenyugszik. Mert nem is tehet mást. ¤¤¤ A társadalmi szerződés gondolatából következnek a demokratikus alapelvek amiből, íme, egyúttal a legtökéletesebb és tapintatos ellenőrzési rendszer. A demokratikus ellenőrzési rendszer. Amiben nem felülről történik az ellenőrzés. Hanem azon szinten, amiben mindenki személyesen ismerik egymást. Ellenőrzésre meg mindig szükségünk van, amíg szabad-akaratunk van. Mindég ajánlatos noha alapjában véve minden ellenőrzés sérti az az embert: Nem bíznak benne! Legjobb lenne. Tehát, ha minden főnök maga kérné azt. Beosztottjaitól. ¤¤¤ Mit keres a gyakorlatban a filozófia a pszichológia, a lélekelemzés, a lélektan? A legfontosabbat! A békés, harmonikus együttműködést a munkában. Amiből élünk. Rőczey J. János