Gondolat

Az igazság magánügy. Az igazságosság közügy!
Mindenekelőtt a munkahelyen. A munkahelyeken. Ott teljesítményünknek megfelelően várjuk el munkánk megbecsülését, jutalmát, bérét.
Hiszen ebből élünk, ebből tartjuk el családunkat.
S az igazságosság biztosítása hallatlanul fontos minden munkaközösség esetében. S az a főnök, a közvetlen főnök feladata! Jogosan várjuk el hát tőle, hogy velünk szemben igazságos legyen.
De az ember természetére gondolva, bizony nem könnyű, nem egyszerű feladat. Csak egy kis példa. A főnöknek szüksége van titkárnőre.
Azt nem csak, illetve nem kizárólag a teljesítmény szempontjából választja ki. S az a vállalat érdeke is. Attraktív is legyen.
A főnök ízlése, rokonszenve, ebben jóformán döntő szerepet játszik.
De minden munkatárs kiválasztásában is termesztésen szerepe van annak, rokonszenvnek. Sőt, a munkatársak kiválasztásában a társadalmi kapcsolatok szerepének ugyancsak. Vagy még inkább!
Befolyásos családok szerepe, származás, világnézet pártállás, mind – mind döntő szerepet játszik.
Hát akkor, ha ezekre gondolunk, hogyan teljesíthetjük, mi, egymástól ennyire különböző emberek, az igazságosság követelményét? Igazságos-e  vajon a mi főnökünk? S főképpen a munkahelyen. Kilátástalannak tűnik.    
De nem az!
Demokratikus jogállamban hála Istennek és történelmi fejlődésünknek már nem.
Csak következetesen alkalmazni kell, kellene, az alapelveit.
Mindenekelőtt a névtelen, a titkos választás lehetőségeit.
Ha a főnök beosztottai meghatározott időközönként főnökük igazságosságát megítélhetik, s ezzel egyúttal az ő teljesítményét is, bérét, jövedelmét is, s persze egyúttal saját saját bérüket is, egyszerűen csak az igazságosság szempontjából, akkor mindannyian jól járunk.
Ő is.
JJ  Rőczey         
EU Wetzlar 2019.január 11-én

Kiegészítés:
A munkahelyeken végbemenő népszavazási sorozatot a legalacsonyabb bérűeknél kell elkezdeni, mert a statisztika szerint ott olyan alacsony, hogy napi nyolc órai bérből nem lehet már megélni.

2019

A felháborodás azon, ami ma a világban történik valóban jogos, dicséretes, szükséges!
De mit tegyünk?

Gondolkodjunk, mert a harag nem jó tanácsadó!

Ember küzdj és bízva bízzál!
De először erre kell megtalálni a választ:
Miben vagy kiben?

Önmagunkban, lelkiismeretünkben, a jóban, az igazságosban és az eddigiekben, mindaz, ami eddig lezajlott az ember történelmében!

Bízzunk hát önmagunkban, mert e világon az minden másnál csodálatosabb!
Jövőnk meg talán, sőt, lehet, hogy még inkább az!

Ezen dolgozom én is és sokan mások, a többség, minden nap.

Örömmel, bizalommal. Ne elkeseredve, bizalommal!

János                
EU,  2019. január 5-én.

Madách Imre művét az EMBER TRAGÉDIÁJÁ-t  sokan nem értették meg.
 Nem csak nálunk, az egész világon.
 Az embernek nincsen tragédiája, ellenkezőleg, perspektívája, jövője, feladata van!
 Az angyalok kara:
 " Ne vakítson el a képzet,
 Hogy, amit téssz, azt az Isten
 Dicsőségére te végzed,
 És ő éppen rád szorulna,
 Mint végzése eszközére:
 Sőt, te nyertél tőle díszt, ha
 Engedi, hogy tégy helyette."
 "Ember küzdj és bízva bízzál!"
 Boldog Újévet!   Mindenkinek!
 János (92.)