Browsing "Uncategorized"
jan 2, 2020 - Uncategorized    No Comments

Neujahresansprache

 
 Deutschland war noch nie so reich wie Heute. Das Privatvermögen kletterte auf 6,6 Billion €. Ist 441Milliarden mehr als 2018.
 Hauptsächlich auf Sparsamkeit
  
  Meldet die DZ Bank
  
 Meine Neujahresansprache:
 Auch die gesellschaftliche Ungerechtigkeit wurde gewachsen Wie üblich,  jedes Jahr.
  Die Mehrheit hat auch gespart.
 Keine Neujahresansprache hat es nicht mitgeteilt, auch nicht die DZ Bank nicht.
  
 Magyarul:
 Németország még sohasem volt ílyen gazdag.
 A magánvagyon 6,6 billió €-ra emelkedett,  ami 441 milliárddal több, mint az azt megelőző évben.
 Jelentette a hivatalos német DZ Bank.
  
  Honlapom meg azt is közli, hogy a társadalmi igazságtalanság is emelkedett.  A szokásos  mértékben. Noha az érintettek is spóroltak. Mint minden évben. 
dec 24, 2019 - Uncategorized    No Comments

Götz Sándor hajógyár

 Talán jövőre, 2020-ra megnyílik a világ első olyan üzeme, vállalata, ahol nem csak a főnök ítéli meg, minősíti beosztottai munkáját, hanem a beosztottak, főnöküket is.
  
                       „Igazságos-e velünk szemben?”
  
 A tervezett, az első „Rőczey Vállalat”-nál így minden munkatárs egyenrangú lesz!
 De hiszen „minden ember szabadnak, méltóságban és jogokban egyenlőnek születik”!
  
 Mindenki elégedettebben dolgozik majd ott, gondosabban, s ezért eredményesebben is.
 Remélhető hát, hogy sok vállalat követni is fogja!
 Valamennyi követheti!
  
 Neve „Götz Sándor hajógyár” legyen.
  
 Boldog ünnepeket! 
dec 24, 2019 - Uncategorized    No Comments

Vetélkedés kontra együttműködés

  Együttműködésünk során a szabadság állapotába kerülünk-, ezért érezzük jól magunkat, szabadok vagyunk. A szerelem ezért, az őszinte nemi kapcsolatok szabadságunk, a szabadságnak legmagasabb foka.
  Ha táncolunk valakivel, akkor is együttműködünk.
 
Rousseau:
 Freiheit ist nicht, wenn man tun kann, was man will,
 sondern, dass man nicht tun braucht,
 was andere wollen,”
   A szabadság nem az, hogy azt csinálom, amit akarok, hanem, hogy nem kell azt csinálnom, amit mások akarnak.
  
  Akit nem szeretek! Mert nyilván azt csinálom, amit az vár el tőlem, akit szeretek. Ez egyúttal a szabadság meghatározása.
  A szabadság együttműködés, ha azt akarom is.
 Az együttműködés során a szabadság állapotába kerülök. Különböző szinten lehet ezt csinálni, Jobban, de rosszabbul is.
  Ha a kényszer leghalványabb jelét is érzem nem, ha gördülékeny
 Nem folyamatos.
 Az együttműködés örömét, a legnagyobbat, a legmagasabbat a szerelmi aktus során érezzük. Tehát az nem más, mint szabadságom megélése. Tapasztalata.
  
  És baráti kapcsolatban hasonló. Baráti összejöveteleinken tapasztaljuk szabadságunkat!
 Noha itt is adódik vetélkedés lehetősége.
 Az együttműködés ellentéte.
 Harc, amiben legyőzni akarjuk a másik embert.
 Munkahelyi együttműködésünk során is van erre sajnos lehetőség. El is fajulhat! A munka abbamarad.  Családi életünkben gyakran tapasztaljuk.
 A közgazdaságtanban ezeknek az emberi vonásoknak nem adtak ilyen mértékben eddig figyelmet. Pedig ott emberek dolgoznak és gazdasági érdekünk az együttműködésünkön alapul.
  
  Minél gördülékenyebb, súrlódás nélküli, békés a legelőnyösebb, legeredményesebb leghasznosabb.
 Gazdasági szempontból főként. Minden bizonnyal. Emberi tulajdonságaink közül fegyelmezettségünkre is gondoljunk.
 Talán a lehető legfontosabb együttműködésünkben emberi egyenrangúságunk feltétlen biztosítására.
  S ennek kiemelésére, demonstrálására, hiszen ez a legfontosabb.
  
 „Minden ember szabadnak, méltóságban és jogokban egyenlőnek születik.”1,§ 
nov 11, 2019 - Uncategorized    No Comments

“Tudtuk, hogy suba alatt…”

 A közvetlen beosztottak tudják legjobban megítélni közvetlen főnöküket.
  
 Nem kell hozzá szakmai hozzáértés.  Mindenkinek joga is lenne hozzá!
 Két kérdéssel:
  „Igazságos-e velünk főnökünk?" „Becsületes-e főnökünk vállalatával szemben?” (S nem korrupt, amiről lépten-nyomon hallhatunk, olvashatunk.)
  
 Erre mesélte drága barátom, Tihor Péter Siemenskutató-mérnök (40, Siemens-patenttel) akinek három gyermekét is tanítottam a németországi Magyar Gimnáziumban elrettentő történetét.
  
 Szívleljük meg azt, ami mesélt nekem.
  
 1986-ban a müncheni Patentamt-nál, a szabadalmi hivatalba, be akartam nyújtani szabadalomra. Egy mindenütt használható elektromos szavazógépre. Amivel névtelenül lehet mindenütt szavazni.
 Én is eszkábáltam ilyet.  Persze nem elektromosat. Gyakran használtuk osztályomban. Ma is megvan vitrinben.
 A szabadalmi hivatalban lelkesen fogadták az alkalmazottak, akikkel csak beszéltem. Péter is biztatott, de nagyon drága lett volna egy pedagógus számára, mert ottani ügyvédeket is ki kellett volna fizetnem.
  
 Erre mesélte nekem Péter:
 Főnöke összehívta kutató-mérnök munkatársait tanácskozásra.
  
 „Szükségünk lenne egy gépre. Mi nem tudjuk előállítani? De nagy világcégek szállíthatnak olyat nekünk. Nagyon drága?
  Melyiktől vegyünk? Én Olivettit ajánlom.”  
 (Tudtuk, hogy suba alatt, hogy Olivettinek is dolgozott.) Hallgattunk, engedelmesen. Aztán kézfelemeléssel megszavaztuk. Az volt a legdrágább!
  
 Ebben évben távozott el tőlünk Tihor Péter egy jobb világba. Köszönöm neked Péter, nem fogom elfelejteni.
  
 Demokratikus eszközzel, titkos szavazással, egymás őszinte megítélésével, segítségével kiküszöbölhetjük az ilyet, s juthatunk el itt is, egy jobb, egy igazságosabb világba.
  
 Vajon mennyire tartjuk igazságosnak, és becsületesnek felettesünket, főnökünket?
  
 Minden munkahelyen feltehetik a beosztottak titkos véleménynyilvánítására.
  Nem sértünk meg ezzel senkit sem. Hiszen valamennyi főnök is megítéli munkatársait, az ő beosztottjait, S végül is ők állapítják meg munkabérünket.
  
  A kölcsönös megítélés az egész vállalt érdekét szolgálná.  
 Minden vállalat minden, munkahely demokratikus ellenőrzési rendszere lehet, lehetne, ha bevezetjük, a beosztottak évente megrendezett lejátszódó titkos választását. Vélemény-nyilvánítását.
  Emberek vagyunk, alapjában véve egyenrangúak mindannyian.
  
 A lehető legigazságosabb munkabérek alakulnának ott ki.
  
 S mi ma a demokratikus jogállamokban tapasztalt minden ingerültség, elégedetlenségnek oka.  Statisztikai adatok is ezt bizonyítják
 A tapasztalt társadalmi, szociális igazságtalanság s annak megválthatatlannak tűnő fokozódása, növekedése valóban felháborító
  
 Mert az ember képtelen az igazságtalanságot elviselni!
  
 János 
nov 1, 2019 - Uncategorized    No Comments

Putyin

 
 OS - A Demokratikus Koalíció közleménye
     Budapest, 2019. október 30., szerda (OS) - Gyurcsány Ferenc: Olyan egyszerű, mint az egyszer egy. Putyinnak nem érdeke az erős Európai Unió. Orbánnak se. Ezért találtak egymásra.
 
 Orbán Putyinnak nyit utat Európa gyengítéséhez. Többet találkozik
 vele kétoldalú tárgyaláson, mint bármely európai kollégájával.
 Egyszerű matek ez.
  A kérdés csak az, hogy valóban ez-e Magyarország érdeke. Orbán
 nyilván ezt mondja. De igaza van-e?
  Szerintünk nincs.
  Oroszország egy alig kiszámítható nagyhatalom. Tele ezer
 problémával. Ezek elfedéséhez, ha kell újságírókat ölnek,
 ellenzékieket börtönöznek be, szomszédos területeket foglalnak el,
 és támogatnak szakadár mozgalmakat, újraélesztik a nagyorosz
 nacionalizmust.
  Mi keresnivalónk van egy ilyen Oroszország mellett?
  Nem partnerek, hanem kiszolgáltatott csatlósok leszünk.
  De mivel fogja Putyin Orbánt? Mert valamivel fogja. Orbán magától
 nem lehet ilyen vak.
 https://www.facebook.com/gyurcsanyf/photos/a.191029320929538/2914661591899617/?type=3&theater
      Kiadó: Demokratikus Koalíció 
nov 1, 2019 - Uncategorized    No Comments

Kommunisták!

   A kommunisták gyilkosok, de ahhoz, hogy olcsó katonákat gyűjtsek maguknak  nyilvánvaló igazságtalanságokat sorolnak fel. Ma is.
 Felsorolásával  híveket toboroznak maguknak. Mint 1917 ben.
 Ezzel maguk mellé állították az orosz népet és végül a nép járt pórul.
 Most meg  magyar néppel - megy ugyanaz!!!
 Nem vagyok szájhős.
 1956-ban bizonyítottam.
  
   Drága, kevesebb tapasztalatokkal  rendelkező fiatalabb honfitársaim!
 A kommunista itt is  igazat mondott, a saját  s nem a haza érdekében.
 De az igazság!!!
  
 Egy  hazájából elüldözött öreg magyar.
 János (93.) 
okt 1, 2019 - Uncategorized    No Comments

Az igazságtalanság

 
  Az ember nem képes igazságtalanságot elviselni.
  S ami még ennél is több, nem is tudja azt elfelejteni. (Mint mi, magyarok, Trianont.)
 Akármilyen ember legyen is az, még a gonoszok sem nyugszanak bele.(Mert a zsákmányt igazságosan kell elosztani.)
  
 Növekszik a társadalmi igazságtalanság a világban, statisztikák állítják!  De sajnos, egyelőre, a hatalomért  egymással vetélkedő, acsarkodó
 pártok közül még egyik sem akar vele foglalkozni vele.                Miért nem?
 Tény, sokan bőrükön tapasztalják: társadalmi igazságtalanság uralkodik! És nem az illetékesek, nem a népek!
  S  ez az igazságtalanság még növekszik is! Természete, eredete, oka révén szükségszerűen, állandóan.         
 Semmit sem teszünk ellene!
 Veszedelmesebb, mint a közelgő klíma-katasztrófa.
 Mert ennek egész elviselhetetlen, embertelenségét, súlyát ma, most, itt  tapasztaljuk, ahol élünk. Európában.           
 S az indulatok nem türelmesek!  
 Európában, ahol szavunk van. Ahol szavunk lehetne.
 Demokratikus jogállamban élünk, alkotmányunk szerint. Megválasztottunk magunknak képviselőket, felhatalmaztuk őket, cselekvésre.
  
  Felháborító! De még csak nem is beszélnek róla!
  
  A növekvő igazságtalanságról. A szüntelenül növekvő,  szinte megállíthatatlannak tűnő társadalmi, szociális igazságtalanságról!
  
  Ezért hozom szóba én. 93. életévem közepén a mindannyiunk számára életveszélyes és növekvő igazságtalanságot.  S annak feltartóztatását szóban, írásban, honlapomban sürgetem, követelem.
  
 Amit ember okozott, követett el, azt ember hozhatja helyre.
 Egyedül csak ő hozhatja azt  helyre. Szedheti rendbe!
  
  Sürgessük és követeljük mindannyian! S egyre többen!

 Rőczey J. János, a Gondolat-Kör nevében 
aug 11, 2019 - Uncategorized    No Comments

Kastl-i volt diákjaimnak!

 "Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki."
  Magyar alaptörvény. 2011.
  
 1956-ban átéltek nyomán, 1957-ben kezdtem el a szabadság fogalmát elemezni. Tudományos módszerekkel kutatni, majd meghatározni.
  Azért, hogy jogállamokban lehessen támaszkodni rá.
 Idézni, érvelni vele.
  
 Először 1976-ban, Svájcban jelent meg.
 A Schwezerisches Ost-Institut, (Soi), folyóirata, a ZeitBild közölt belőle először részleteket.
 Nr.4--8-10-21.
  
 Itt jelent először, nyomtatásban társadalomfilozófiám, német nyelvre lefordítva.
 Eredménye, terméke, összegezése, gyümölcse, eredménye a magyar alaptörvényben jelent meg.
  A fenti tömör meghatározásban!
  
 Egyetlen ország alkotmánya sem próbálkozott még meg a szabadság meghatározásával.
  Pedig szükség lenne rá, minden ember érzi, tudja, mi a szabadság s úgy is cselekszik. Életüket kockáztatják sokan érte.
  
  De senkinek sem sikerült eddig megfogalmazni úgy, hogy az általános érvényű legyen. Lehessen.
   
 
 A szabadságnak rengeteg magyarázata, megfogalmazása ismert.
 Ahány filozófus annyi. Mert, amikor sorra vették, hogy megfogalmazzák, világszemléletük már készen állt.
  S abból következettek.
  
 Én meg abból indultam ki, amit átéltem, 1956-ban.
 Csak három napra, de sikerült.
 November 1, 2, 3.   Csodálatos volt.
  
 Az utcán úgy beszéltünk egymással, mintha mindegyikünk régi jó ismerős  lenne. Magyarok, felebarátjaink, emberek. Győztünk!
  
  Nem, nem, nem győztünk, rosszul fogalmaztam.
 Mi nem győztünk, hiszen nem győzni akartunk egy másik nép felett, hanem szabadok lenni. Ismét szabad országgá válni.
 Ezt ünnepeltük! S ismét szabad, független országgá lettünk!
 Győzött szabadságharcunk!
  „Forradalmunk”.
  
 De eltiportak, cserben hagytak.
 Csak három napig tartott, de azzal, akkor, egyúttal egy új társadalmi rendszert is hoztunk létre, adtunk a világnak.
 A forradalom is így jött létre, senki sem irányította. A türelmét elvesztett magyar hazafiak építették fel, alulról. Elegünk volt!
  
 A gyűlölet vallásának, a marxizmus híveinek terrorja ellen küzdöttünk.
 És egyúttal minden baloldali és a jobboldali szocializmus ellen is.
  
  Sőt, a kapitalizmus ellen is, hiszen a marxizmus adott nevet neki!
  K. Marx: DAS KAPITAL.
  
 Kapitalizmus a könyörtelen vetélkedésnek a megjelölése.
  
 A társadalmi igazságtalanságnak forrása!
  Egy kisebb rétege társadalmunknak egyre gazdagodik, az ínséges részének rovására.
  S az meg csak bővül. Senki sem gondol arra, beszél arról, meddig?
  Megválasztott politikusaink sem. Ravaszul nem igazságtalanságról beszélnek, mert nem látnak megoldást, hanem „egyenlőtlenségről”. S az meg természetes az emberek világában. (Tehát maradjon az igazságtalanság?)
  Ők azok, akiket népe választ meg jelenje és jövője érdekében.
 Saját helyzetükkel elégedettek, nem fogalmaznak szabatosan, szakszerűen, úgy ahogy egy jogállamban az követelmény lenne.
 Társadalomszemléletük is hagy kívánni valót.
  
 A társadalom nem gép, nem gépezet. Nem csavarokból, fogaskerekekből, nem alkatrészekből, hanem emberekből áll. Nem szerv, nem orgánum, nem az, amit gyógyszerekkel meg lehetne gyógyítani.
  Emberekből áll, indulatos, szabad emberekből. Szabad lényekből.
 Ám ezért is tud, ezért is képes fejlődni!
  
 Politikusaink úgy mintha elfelejtették volna mindezt.
 A megválasztott politikus azonban felelősségre vonható.  
 Hát vonjuk is őket felelősségre. Ez mi jogunk és a mi feladatunk.
   A Der Spiegel ez évi 30, számában, nem csak a folyóirat, hanem a francia pénzügyminiszter is, Le Maire, felelőtlenül, képzettségének ellenére, hibásan fogalmazott. Nem az elvből, az alkotmányból indult ki, hanem a felháborító tapasztalatból, gyakorlatból.
  Öt alkalommal használták társadalmunk megnevezésére a kapitalizmust a „demokratikus jogállam” helyett.
 Valóban nem tartunk még ott, a demokrácia megvalósításában. Csak fogalma van törvénybe iktatva, hogy az valóban demokratikus legyen.
  
  Mi meg annak idején, 1956-ban nyilván európai újszerű, ésszerű, tehát békés, demokratikus együttműködés rendszerét képzeltünk el. Erre törekedtünk.
 A többség ma is erre törekedne.
 Persze csak a többség. Együttműködésre! Egyenrangú emberek között.
  Szerződések alapján! Rousseau „társadalmi szerződése” nyomán.
 Nem kényszer révén, ami a kapitalizmusban igen gyakori.
  
  Nem csak a mi társadalmunk, Európa más államai sem tartja magukat ígéreteihez, a maguk fogalmazta alkotmányaikhoz.
  A Der Spiegel ez évi 30. számában megdöbbenéssel olvastam, történelmi dokumentumaim közé is soroltam.
 Irodalom tanár voltam, fogalmazzunk szabatosan!
  
  Demokratikus jogállam!
 Ez EU-ba tartozó társadalmak rendszere, nem a kapitalizmus!                                             
                                                            ***
 A szabadság megfogalmazásának és helyes értelmezésének köszönhetjük azt, ami nekünk Kastl-ban sikerült.
  
  Diákok, tanulók, demokratikus, önálló, független, szabad, demokratikus közössége jött létre. ASSZOCIÁCIÓK 124-5. oldal.
  Minden ember szabadnak születik. A szabadság életkortól, képességektől független. Megszerzett ismereteinktől is függetlenül.
  Követeljük azt magunknak mindannyian. Diákok is.  Szabadságunkat.
  
 Egyik kollégám legyintett, de ezek gyerekek! A csikókat be kell törni.
  
  Embert nem lehet. Mert az szabadnak született!
  
  Ezért is fejlődik az emberi társadalom ilyen sebességgel.
  Generációról, generációra!
  
  Amikor elkezdtük osztályomban 1975-76-77-ben osztályközösséget kialakítani, azt a szabadság tiszteletben tartásával kezdtük el:,
 Barátok választottak maguknak képviselőt, vezetőt!
  S így ment ez felfelé.
 Alulról, a demokratikus elveknek megfelelően.
 Alulról felfelé, mint egy piramist. Vagy mondhatjuk, mint egy középkori székesegyházat.
  
 S ami sikerült osztályunkban, azt megosztottuk másokkal, más osztályokkal is. Az egész iskolában létrejött a diákok önálló, független, szabad, demokratikus, egységes közössége. A Diákszövetség.
  
 A kinevezéseken alapult nem demokratikus felépítésű tanári testület is respektált bennünket, első két paragrafust tanári értekezleten idéztük. Betartottuk.
 Társadalmunkban uralkodó harag, gyűlölet, egyenetlenkedés jelzi, nincsen békés demokratikus együttműködés.
  Néha fiataloktól, a diákságtól is lehet tanulni.  S mindazoknak el lehet magyarázni, akik jót akarnak.
 Kisebb rangúaktól is lehet tanulni, főként a jó példákból, a gyakorlatból.
 Így lesz remélhetőleg demokratikus rend társadalmunkban is. Valamikor. Aztán majd Európában.
 Mikor valamikor?
 Ez bizony már valóban tőlünk függ!
  
  R.J.János, EU. 2019. augusztus huszadikára.
                                    
  
 Ha diák-társaitok emailjét tudjátok, továbbítsátok neki levelemet, vagy küldjétek el címüket nekem. Nekik is megküldöm.