Demokratikus alapelveinket még mindig nem használjuk munkahelyeinken!
Pedig az a munka területén történelmi méretű és jelentőségű fejlődést hozna létre.

Egy vállalat először egy ember agyában születik meg. Keres hozzá munkatársakat, megvalósítja, de nem csak
megértésre, hanem egyetértés is szükséges ott, hogy az jól működjék No meg hatalmas összegekre, tőkére. És ehhez szerződésekre. S ezt mind meg kell teremteni, létre hozni.
Hogyan ?

Reinhard Mohn az FAZ-ben 1981(?) egy oldalas cikkében közölte:
Nincs helye ott a demokráciának!
(Évekig őriztem, mint egy leleplező történelmi dokumentumot. Ez adatok alapján megtalálható! 1979-től 88-ig FAZ) A demokrácia elveinek nincs helye ott! Pont!
Bertelsmann Stiftung. Felháborító! Senki sem mondott ellent azóta neki!
És követjük.
Tényleg nincsen!

Épp ott, ahonnan a társadalmi igazságtalanság, a „társadalmi egyenlőtlenség” ered!
Mert az bizony a munkahelyünk! Onnan kapjuk jövedelmünket, azt, amiből élünk. Az ott található megítélési, fizetési, ellenőrzési rendszer tehát sürgősen demokratizálásra szorul!
Az alább kidolgozott megítélési, fizetési és ellenőrzési rendszernek éppen ez lenne a célja.
(Tanulmányok felsorolása……..)

A főnökökön sok minden múlik.Minden főnök feladata beosztottjainak a legjobb együttműködést elősegíteni, igyekezni azt biztosítani. S ezt megítélni a beosztottak tudják legjobban! Egy főnök további feladata e megítélést továbbítani és beszámolni munkájáról főnökének.
Így minden főnök megítélésének s fizetésének is beosztottjainak véleménye legyen az alapja. Az legyen a mértékadó!
A legalacsonyabb végzettségi szinten kell mindezt elkezdenünk, például a takarító személyzetnél.
Azért ott, hogy a vállalatnál annak nélkülözhetetlenségét s ezzel egyenrangúságát hangsúlyozzuk.
Célunk, hogy mindenki, aki ott dolgozik, egyéni érdekének tartsa vállalatának érdekeit is.
Magáénak tartsa vállalatát!
(Nemcsak pénz-szerző helynek.)
Minden ember ugyanazzal a lelkiismerettel jön világra. S az igazságosságot követel. Tehát a munkahelyen is. Az új megítélési rendszert a felsőbb szakmai szinten is persze követni kell. (A munkaügyi osztály feladata lenne kidolgozni a megítélés szempontjait a vállalat sajátosságának megfelelően.)
S az igazságosság követelménye, az természetesen egyöntetű!

Ma ennek az ésszerűségnek, a megszokott, beidegződött gyakorlatban pontosan az ellenkezője történik. Miért? Mert örököltük!
Pozíciókat, jövedelmeket kinevezések hozzák létre. Pontosan úgy, mint a feudalizmus korszakában, ami
annak idején az egész társadalmat jellemezte. Az történt, amit a király akart. Igaz az akkori munkahelyeken már nem. Viszonylag kevés fizikai eszközre volt ott akkor még szükséges, de emberi kapcsolatok tekintetében tanulhatunk tőlük.

***

Valójában a tulajdonos joga ma is az, kinek adja ma tőkéjét, pénzét. Kétségtelen. Tehát kinevezhet.
De a gyakorlatban bizony már nem ez az érdeke. Épp ellenkezőleg!
A fejlődés útja a gondos precíz együttműködés, ami szakértelmet kíván s amit mások is akarnak s
egyetértenek vele. A rabszolgatársdalom ezért ért véget.

Gondolkozzunk!

Minden kinevezés rokonszenven, személyes ismeretségeken, családi kapcsolatokra támaszkodik.
Minden kinevezés, tehát a szakemberek kijelölése. És nem a gazdasági érdekre! Nem a haszonra!
Ehelyett a kinevezett parancsának vak követésére. Vak engedelmességre kényszerítik az alkalmazottakat.
Nem együttműködésre!
Emberi jogokat sértünk meg ezzel a munkahelyeken állandóan, következetesen.
Minden emberi, testvéri kapcsolat emlegetése tehát ott csak sivár demagógia!

Az alkalmazottak évente történő megítélésének eme demokratikus gyakorlata viszont a biztonság eszköze is
lenne. Tehát ellenőrzésének. A visszaélések az emberek világában természetesen előfordulnak, tehát szükséges az ellenőrzés.

***

Az évente történő megítélések ennek a javallott, demokratikus, anonim, személytelen módja az ember
méltóságát tiszteletben tartaná és költségek nélkül is a lehető legjobban biztosítaná a vállalat eredményességét és ezzel munkánk megérdemelt gyümölcsét is!

***

A munka világa életünk legintenzívebb korszaka. Ennek megfelelően foglalkozzunk hát vele!

RJJ