Gondolat

  A mi mennyei Atyánk. Szenteltessék meg neki a Neve! Miért?
 Ha édesapámhoz szóltam. Nem kezdtem dicséretével. Egyszerűen csak azt mondtam: „Apu!” 92 éves vagyok s hála Istennek, úgy érzem mindent megoldottam már, amit feladatomnak tartottam. Nem egyedül persze. Közösségek segítségével.
 Tudjuk jól, az ember szabad, választhat a jó és rossz, az ésszerű, az ésszerűtlen, a szép és csúnya, a csodálatos és unalmas között között. Nincs szükség aggodalomra mert demokratikus  elvek alapján, anonim közösségi döntések, referendumok segítségével örömteli, pozitív, egyértelmű eredményre juthatunk mindig. Kiküszöböljük ezzel szabadságunk veszedelmét.
 Szabadságából nem adott azért nekünk is, hogy  veszedelembe sodorjon hiszen szeretetből úgy teremtett embert, hogy a többségben jóakaratú. A többség végzi neki szánt feladatát, dolgozik, jóformán szüntelenül, ezen a földön, míg vissza nem tér  ahhoz, amiből lett lett. „Mert porból lettél és porrá leszel.”
 Történelmi küzdelmeinek során eljutottunk az emberi jogok törvénybe iktatásával, s a demokrácia alapelveinek megfogalmazásával,
 Éppen azok egyetemes érvényesítésénél  foglalkozunk most a munka világában s így többség, tehát  valójában minden ember , jól járna s igazságos társadalomban élünk, akkor véget érne a történelem?
 De gyanítom, ha jól  körülnézek, nem tartunk itt még.
 Megszűnne esetleg minden verseny közöttünk, minden igyekezet. Senki sem harcolna többé, nem küzdene, csak élne, végezné a dolgát. De akkor nem lenne ám,  már fejlődés sem! Valami hiányzik még. Miért javítsunk, miért törekedjünk? Hiszen minden menne magától.
 Megállna az élet,  befejeztük  feladatunkat e földön. Minden jól van ami van. Minden, ami csak van.
  
 Felebarátaim! Szeretetből, esetleg, lehetne tenni mégis csak valamit? Mi végből vagyunk egyáltalán e földön? Hogy szeressük, házastársunkat, gyermekeinket, s felebarátinkat. Én erre nem gondoltam még. Most már itt lenne az ideje. Miért is töprengtem gondolkoztam én annyit?
 Tetszett, örültem is neki. Ha sikerült valami. Egyike, másika
 Cselekedni is igyekeztem, ha változó eredménnyel is. De  az sem rajtam múlott. Ilyen természetűnek születtem. Nem sokat gondolkoztam azon, miért.
 Ki teremtette a világot? Ki hozott  engem létre?  Nem is adhattam tanácsot, örülök neki. Köszönöm.  Minden embertestvérem, hát akkor, mégis csak van oka. Uram Istenem, hogy szenteltessék meg a Te szent  Neved!                          
 János