Gondolat

Demokratikus jogállamban egy főnök leírása, természetrajza.
Jellemzése. Egyelőre, szerencsére, nem végleges. A német szóhasználatban Chef az, akit valójában nem is ellenőriznek.
Nincsen rá lehetőség. Olyan mint az Isten. Magyarban? A „mindenem”.
A legkisebb gyerek jelölésére szokták használni, mert azzal kell mindenek előtt törődni. Gyereknél persze természetes.
De a munkahelyi főnök is ilyen, ilyen valami.
Tőle függ a jövőm! Hányan örülnének annak, hogy munkahelyükön sikerük lenne, hogy a főnök őt a legjobbnak tartsa? Mindenki!
S ha téged tartana a legértékesebb, legjobb alkalmazottjának ? Örülnél neki?
Persze. Függetlenül attól, hogy igaza van?
Na! Mert, aki tényleg a legjobb, az is csak reméli, mert honnan is tudná?
Ki tudná ezt megmondani?
A főnök sem. Mondja ugyan, de nem ugyanazt gondolja, hanem azt, hogy a legrokonszenvesebb. Az alkalmas és egyúttal rokonszenves is. De az sem a legjobb, mert  igazán csak rokonszenves.
Ki tudná hát megmondani, ki a legjobb? Mert ez lenne a közérdek!
A többség! Annak véleménye lenne legközelebb az igazsághoz. A névtelenek többsége!
Amiben a rokonszenv már nem is játszhat többé szerepet.
Hogyan találjuk meg? Szavazással, demokratikus módon.
A főnök persze nem is lehet Isten, mert a főnökünk lehet igazságos, de igazságtalan is. Mégsem ellenőrzik, mert gyakorlatilag  jelenleg lehetetlen.
Még annak a főnöke sem?
Nem tartózkodnak egy szobában. Bejöhet hozzá, de az akkor haptákba vágja magát. Nem olyan, mint valójában. Tiszteli, szereti főnökét, noha helyére törekszik.
Az meg sejti mindezt és csak óvatosan ellenőrzi, kérdezi, nehogy az megsértődjék.
Nehogy az a háta háta mögött majd törlesszen, megbosszulja magát!
Ilyen ma egy „demokratikus jogállamban” egy főnök valódi arca, természetrajza.
Valójában mindenható.
Talán nem is kellene ellenőrizni, ha már nem lehet.
Igen, de meglehetne választani. Az első főnököt, a főnököket, már kinevezték a szakemberek. Amikor nagy tőkével megtervezték és elindították, beindították a vállalatot. Szabályos időközönként jóvá kellene hagyni a főnököt, minősíteni, vagy akár el is vetni.
Hiszen már jól ismerjük, személyesen is ismerjük. Mindnyájan.
Cselekedeteiből, magatartásából, ítéleteiből. Vagy végül a munkatársak közül egyet kiválasztani. Megválasztani. Főnöknek!                                    Az biztosan jó főnök lenne!