Gondolat

…miért ne „választhatnám” meg közvetlen főnökömet is?

Minden vállalat, intézmény úgy jön létre, hogy egy ember agyában gyökeret ver és megszületik.
Aztán elképzelését megvalósítja: szakembereket keres és kinevezi azokat.
Felépíti a valóságban is. Elindítja.
De a sikeres munkához már a munkatársak egyéni érdeke, akarata is, elhatározása, jóváhagyása is szükséges.

Az emberek egyenrangúak!
Nem egyenértékűek, nem egyenlők. De jogaikat, emberi méltóságukat tekintve egyenrangúak. Mert hát ezzel a tudattal, ezzel az öntudattal, születtünk!
Az emberi jogok nyilatkozata első paragrafusa is ezt kodifikálta.

Ha munkahelyünkön ennek az egyenrangúságnak hiányát érezzük, az bánt, állandóan ez jut eszünkbe. Gyűlöletet is kelthet.

S ez az együttműködést, s annak sikerét veszélyezteti.

Meg kell hát szabadulnunk, kételyeinktől.
Megsértettek-e?
Engem, egy másik embert.
Igazságtalanság?
Még a gyanútól is meg kell szabadulnunk. A vállalat és az én munkám eredményét is veszélyeztet!

****

Munkahelyünkön főnökünk nyilván megítél bennünket. Teljesítményünket. Joga van rá, ez a feladata.
Következménye fizetésünk, jövedelmünk mértéke.
De mi, a megítéltek, vajon hogyan fogadjuk ezt?
Ő megítélt, mi meg szótlanul elfogadjuk?
Az egyenrangúság felbomlott!
De helyreállítható!

(Helyre kell állítani, mert az együttműködés eredménye sínyli azt meg.
A vállalat veszít. Tehát mindannyian.)

****

Nem valószínű, hogy a főnök ítéletét, döntését mindannyian elfogadjuk.
Valóban, nem valószínű.

Ha valamilyen okból nem, akkor döntse azt el a megítéltek többsége.
Névtelenül. Titkos szavazással.

Ezzel ők is megítélték főnöküket. Reagáltak rá!
S az egyenrangúság helyreállt!

S a megítéltek és megítélő egyenrangúsága ezzel helyreállt!

****

A főnökünkről alkotott véleményünket annak főnöke is megkapja.
Egyúttal a mi megítélésünket is.

S adja mindezt tovább felfelé, mert neki is van főnöke.

S így megy ez egészen addig, míg az is kézhez kapja, az íróasztalán lesz annak is, aki az egész vállalatot irányítja.

Íróasztalán van, s ő biztonságban. Mert vállalata ellenőrzés alatt van, a lehető legjobb ellenőrzés alatt.
Így hát a vállalat vagy intézmény feladatára összpontosíthatja minden erejét, minden figyelmét.

****

Biztonságban van, annál is inkább, mert ezek után alkalmazottai is magukénak érzik az intézményt, a vállalatot. Az ő vállaltuk, intézményük.

Tehát jól dolgoznak ott, és lehetőségekhez képest igazságosan részesednek munkájuk, együttműködésük gyümölcséből.

****

Ez mindezt ez a demokratikus alapelvre épült ellenőrzési rendszere teszi biztonságossá.
Ami emberibb, is mint a megfizetett ellenőrzés.

****
Pozíciójával sem tud senki sem könnyen visszaélni. A korrupció könnyebben kiderül.
Nem lehet eltussolni.

Azok ellenőriznek. Akik személyesen ismerik egymást. Minden nap találkoznak, találkozhatnak vele, egymással. Látják azt is, ki megy be főnökük, kollégájuk irodájába. Egyszeribe, ha addig nem volt bizalom egymás iránt, kezd kialakulni.

Tudnak egymásról.

Érdekük is, hiszen az intézmény, a vállalat érdeke ott mindenkié. Magának dolgozik ott mindenki, mert maga és közösségének érdeke egy és ugyanaz. Azonos! S ez mindenki számára világos.

A bizalom, a megbízhatóság légköre alakul ki és az érdekek, az egyéni és közös érdekek összekapcsolásával, mindig elérhető.
S ami a legfontosabb, szabad emberek! Maradunk munkahelyünkön is,

Akik örömmel dolgozunk, mert ez a dolgunk a világon!

Rőczey J. János
EU 2018.06.02

Életművem
1992.03.20 — 2018.06.02
www.gondolat-umbruch.eu