Gondolat

2017-10-14
Éreztem, hogy valami hiányzik még a Gondolathoz!

Azok hivatottak egy főnökről ítéletet mondani, akik azt legjobban ismerik, s akiknek sorsa, munkájuknak eredménye tőle, attól függ. Tehát elsősorban azok, akiknek közvetlen főnöke.
Egyenként alakulnak ki bennünk ezek, de végül is minden választásnál a többség dönt.
Az is, hogy továbbra is főnökünk maradjon.
Ez ugyanúgy a mi és az ő érdeke is, hiszen a legilletékesebb ítéli meg. A közössége.

Büszke lehet rá, és így hozzánk köti, vagy tanácsot is kap tőlünk további érvényesülése tekintetében.

Mi következik ebből, belőle?

Mindenkinek érdeke, hogy ezt az eljárást mindenütt akceptálja.
Annak főnöke, az egész vállalat, sőt az egész emberi társadalom.

Mert ebben mindenki érdekelt.
Az emberek együttműködésében!

S ráadásul ezt mindenki megérti.

Már társadalom foglakozó tudományos kutatásokat bizony nem.

60 éves munkám nem volt azonban hiábavaló, mert így jutottam el ehhez az egyszerű alapigazsághoz

Sokan nem értették meg, amit hirdettem, esetleg csak egyes részleteket. A GONDOLAT- mondanivalóját még kevésbé. De hittek bennem azok, akik ismertek.

Miért kezdettem el a szabadság elemzésével?
És megfogalmazási kísérleteimmel? – – ( Ami ugyan, ha nem is tökéletesen végül is bekerült egy állam alkotmányába.)

Ma is jóformán mindenki azt hiszi, hogy az emberi együttélés komplikált. Nem áttekinthető.
A demokrácia társadalmi rendszere tényleg egyre kevésbé áttekinthető. S ráadásul évezredek kelletek hozzá, hogy kialakuljon, hogy eljussunk idáig, hogy kitaláljuk.

Pedig a barlangban is ismertük már alapjaiban, mert nem maradt volna fenn különben az emberiség.

S a bevezetőben megfogalmazott közérthető igazságnak kellene, hogy az országgyűlési és egyéb választások alap legyen, hogy az egyre összetettebb társadalmi rendszerünkben az alapértékekhez hűek maradjunk. Tehát ott válasszunk, abban, amihez biztosan értünk. A munkahelyi főnök megítéléséhez, megítélésében.

Rőczey J. János