Gondolat

 
  Az ember nem képes igazságtalanságot elviselni.
  S ami még ennél is több, nem is tudja azt elfelejteni. (Mint mi, magyarok, Trianont.)
 Akármilyen ember legyen is az, még a gonoszok sem nyugszanak bele.(Mert a zsákmányt igazságosan kell elosztani.)
  
 Növekszik a társadalmi igazságtalanság a világban, statisztikák állítják!  De sajnos, egyelőre, a hatalomért  egymással vetélkedő, acsarkodó
 pártok közül még egyik sem akar vele foglalkozni vele.                Miért nem?
 Tény, sokan bőrükön tapasztalják: társadalmi igazságtalanság uralkodik! És nem az illetékesek, nem a népek!
  S  ez az igazságtalanság még növekszik is! Természete, eredete, oka révén szükségszerűen, állandóan.         
 Semmit sem teszünk ellene!
 Veszedelmesebb, mint a közelgő klíma-katasztrófa.
 Mert ennek egész elviselhetetlen, embertelenségét, súlyát ma, most, itt  tapasztaljuk, ahol élünk. Európában.           
 S az indulatok nem türelmesek!  
 Európában, ahol szavunk van. Ahol szavunk lehetne.
 Demokratikus jogállamban élünk, alkotmányunk szerint. Megválasztottunk magunknak képviselőket, felhatalmaztuk őket, cselekvésre.
  
  Felháborító! De még csak nem is beszélnek róla!
  
  A növekvő igazságtalanságról. A szüntelenül növekvő,  szinte megállíthatatlannak tűnő társadalmi, szociális igazságtalanságról!
  
  Ezért hozom szóba én. 93. életévem közepén a mindannyiunk számára életveszélyes és növekvő igazságtalanságot.  S annak feltartóztatását szóban, írásban, honlapomban sürgetem, követelem.
  
 Amit ember okozott, követett el, azt ember hozhatja helyre.
 Egyedül csak ő hozhatja azt  helyre. Szedheti rendbe!
  
  Sürgessük és követeljük mindannyian! S egyre többen!

 Rőczey J. János, a Gondolat-Kör nevében