Gondolat

   Rőczey János több, mint félszáz éve jó barátom, akkor is, ha találkozásaink között néha évtizedes hiátusok mutatkoznak. Ezek nemcsak hosszú külhoni bujdosást jeleznek, hanem az együtt-gondolkodás, a tépelődés és a magunkba roskadás éveit is. Ez utóbbiakhoz tulajdonképpen nem is volt szükségünk rendszeres találkozásra, mert többé-kevésbé ugyanazt gondoltuk mindenről – ráadásul akkor életveszélyes volt minden találkozás.
 Hasonló, már-már egybevágó gondolkodásunknak az az alapja, hogy a modern katolikus jellemformálás két olyan „istállójában” nevelkedtünk, melyekben a hangsúlyok el-eltértek ugyan, de a tartalom azonos volt. Kerkai Jenő KALOT- ja ugyanazt akarta a katolikus agrár-ifjúság, a magyar vidék érdekében, mint a hangsúlyozottan budapesti középiskolásokat megcélzó, s későbben a munkásifjúság felé is nyitó Regnum Marianum: a gazdasági, társadalmi és szellemi megújhodást.
 Ezt akartuk 1956-ban is.
 Rőczey a vérbe fojtott magyar forradalom után is folytatja a küzdelmet, keresi a megújhodást. Rácz Sándor budapesti munkástanácsának spontán kezdeményeit filozófiai magasságba emeli, s gondolatai köré és maga mellé értelmiségi kört verbuvál a Déli pályaudvarhoz közeli lakásába.
 Zárójelben: én 1947-ben, amikor világunkat éppen átpolitizálták vörösre, a Független Ifjúság már erősen málladozó védőhálója alatt próbálkoztam hasonlóval, irodalmi síkon az Arany János Társasággal; ennek az Egyetemről való kizárásom vetett véget.
 Rőczey a bajorországi Kastl-ban lesz tanár és válik időre magányos szellemi harcossá – én fizikai munkás leszek, majd a műszaki oktatás területére sodródom. De ez ma már mind „csak” történelem!
 Rőczey János első könyvének problematikája – ha nem is felvezetésének logikája szerint – engem is meggyötört. Antall József – talán éppen a kételyeim miatt – az első ismét szabadon választott kormányban nekem adta a munkaügyi miniszteri tárcát s reám bízta a minisztérium megszervezését. E funkciómban – akárcsak Antall miniszterelnökként – „kamikáze”-miniszter lettem, aki „a Nyugat neuralgikus” csapdájában vergődőkhöz hasonlóan kínlódva tripartív (államhatalom, munkaadó, munkavállaló) alkuk között vergődve, fuldokolva igyekeztem a Laborem Exercens szellemében eljárni, és a munkavállalók jobb életfeltételeit biztosítani a hazánkban újra feltámadt, mohó karvaly-tőke ellenében. Ehhez saját kormányomtól sem kaptam elég segítséget, kaptam viszont – külföldi követelésre! – nagyon elég elmarasztalást.
 Agytrombózis lett a vége.
 Isten óvja Rőczey Jánost az ilyesmitől!
 Barátomnak az erkölcsös emberi munka, annak a Gondolatban kifejezett tiszta viszonyai, valamint az igazi demokratizmus kibontakozása érdekében folytatandó további, bizonyára szakadatlan küzdelmére testvéri hittel és szeretettel kérem Isten áldását, kívánok hozzá elegendő erőt és jó egészséget!
 Dr. Győriványi Sándor
  
 BEFEJEZTLEN  FORRDALOM „235.- OLDAL