máj 1, 2020 - Uncategorized    No Comments

A munka ünnepén

Európa vívódik önmagával. Szeretném, ha túlélné. Ez az én Európám.
 
A statisztikák egyöntetűen hangoztatják, a társadalmi igazságtalanság fokozódik.
 Meddig?
Környeztünk romlásával foglalkozunk, az nagyon helyes!
De ez is a jövőnk égető kérdése.
Az igazságtalanság fokozódik. S ennek oka közgazdasági rendszerünk.
 
Munkahelyeinken nem igazságos bérekben részesülünk. 
 
Kapitalista gazdasági rendszerben a tulajdonos dönt. De az emberi jogok szerint mindenki egyenrangú, s ezért annak van döntő szava, prioritása.
 Hogyan lehet ezt biztosítani? Emberek vagyunk, nem csak lehet, hanem kell is!
 
De a tőkéseket nem lehet kiirtani, szükség van rájuk.
 A termeléshez perig két tényező szükséges a közgazdaságtan szerint. Tőke kell hozzá és Munka.
 
Akik a munkát szolgáltatják azok meg tudnak egyezni egymással, igazságosan.
 
A Tőke tulajdonosai nem. Egymással keményen vetélkednek.
Ha az egyikük a kizsákmányolásról, az igazságtalanságról, tehát egy súlyos büntetendő törvénytelenségről jósszándékból lemond, az veszít a versenyben.
Tönkre megy.
 
A történelem folyamán így alakult ki a feudalizmusból, amiben a tulajdon vezető szerepet játszott, szinte minden változtatás nélkül, a kapitalizmus.
 
S ez, emberi rangkülönbség, a demokratikus jogállamokban is fennmaradt.
 Ebben gazdasági rendszerben élünk ma is, mi is jelenleg. A kapitalizmusban.
  
Egy demokratikusan felépített nagyvállalat viszont egyenrangú embernek tartaná minden munkatársát!
Minden vonatkozásban.
Mint embert.
Emberi jogok.
 Első paragrafus: Minden ember szabadnak, méltóságban és jogokban egyenlőnek születik.
 
Tehát a beosztott ugyanúgy megítélheti főnökét, mint a főnök, az ő teljesítményét!
Az szakmailag, ő pedig emberileg.
Mint munkatárs. Jogosan!
Többedmagával, demokratikusan.
Tehát demokratikus alapelv révén joga van ítélni.
Titkos véleménynyilvánítással. Titkos szavazással. S a szavazás eredményével, ami majd fizetését is, jövedelmét is, részben, majd meg is határozza.
 
„Vajon szorgalmasan dolgozott-e, vajon igazságos-e beosztottjaival, nem dolgozik-e más cégnek is, suba alatt? Munkaidejében”?
 
Egy ilyen őszinte nyílt vállalatnál, akármilyen jellegű vagy méretű legyen, új, más a légkör alakulna ki
 Minden munkatárs itt akkor egyenrangú lesz, ahogyan azt az emberi jogok előírják,
Mindenki egyenrangú!
 
Olyan őszinte légkör alakul akkor majd itt, hogy mindenki szívesen dolgozik majd, mert biztos benne, azt fogja megkapni munkabérében, amit megérdemel.
 
S ha így dolgoznak, jobban dolgoznak majd valamennyien.
 Inkább mintha kényszerítenék őket. Hiszen azért jött be reggel, dolgozni!
 
 Az ilyen vállalatnak nyilván nagyobb lesz az anyagi haszna, az anyagi eredménye, mint ahol hajszolják az embereket.
(S azért nincs is nagy kedvük dolgozni.)
 
 S megtörténik a csoda.
Azok mennek tönkre. Vagy átállnak e modern, emberibb termelési módra. Lényszer, kizsákmányolás nélkülire!
  
De ez még várat magára.
 
Eddig egyetlen egy ilyen példakép sem valósult még meg.
 Csak egy van előkészületben.  Akinek személyesen, barátként is írom a sorokat.
 
S időbe telik még majd az is, hogy működésének eredményességével bizonyítson.
 
 Ma még csak álmodozhatunk róla. Helyesebben, tervezhetjük.
 
A jövőnkről van szó. El kell viselnünk. Sok mindent. A gúnyolódást, esetleg az üldöztetést is.
 
A gazdagoknak, az erősebbeknek jogtalan jogait is, a tulajdonosok” előjogait”.
Sokunk megalázását, megszégyenítését.
De acél, a társadalmi, a szociális igazságosság megérdemli.
 
Én lemondok a magam nevében emberi úgynevezett méltóságomról is, de szabadságomról arról nem! Soha!
Egy igazságosabb társadalmi rend érdekében! Vállalom.
 
 Mert biztos vagyok benne, s már mondhatom hála Istennek azt is, biztosak vagyunk már ebben s egyre többen.
 
EU 2020 május 1-jén, a munka ünnepén, gondolom a szakszervezetek őszinte egyetértésével.
 
Rőczey J. János

Got anything to say? Go ahead and leave a comment!