Gondolat

A MUNKA ÜNNEPÉN gondoltam rájuk.
 Feleslegesek!
Ha mindannyian egymásban ellenségeket látunk.
A szociális igazságtalanság handabandázásuk ellenére Európa-szerte növekszik.
Statisztika! Hát akkor? Vagy éppen őmiattuk nő.
Ki máson múlna? A munkabérekből adódik!
Igazságtalan munkabérekből. A tőke is, noha a tőke is munkabérekből tevődik össze.
A szakszervezetek, a keresztény szakszervetek is, meg csak provokálnak, fenyegetnek mintha minden gazdag ember, minden tőkés, eleve gonosz ember lenne.
Úgy született? Nem szabad embernek, gonosznak?
Ökölbe szorított kézzel mennek a szakszervet harcosai a tárgyalásokra.
 Sztrájkkal, munkamegtagadással fenyegetve.
 Kinek van haszna belőle? A sztrájkból? Mindenkinek csak veszteséget okoz.
 
Szorgoskodnak, mintha valójában dolgoznának, de csak, veszekednek, nekik.
 
Lázítanak. A marxizmus szülöttei. Osztályharcos katonák. Hívatlan prókátorok.
 
A munkásmozgalom élcsapata. A munkások igazságos béréért küzdenek, világszerte, de azt csak azok tudják végül megállapítani, akik együtt dolgoznak s látják egymást minden nap, hogyan dolgoznak, és körülbelül mennyit kaphatnak s abból hogyan élnek.
 
Az igazságos bérek létrehozása általánosságban, első sorban az állam feladata.
 Foglalkozási ágak szerint ugyanabban a társadalomban iránybéreket kell meghatározni.
 
S ezeket, iránybéreket szűkebb közösségekben az adott körülményekhez igazítani kell.
A helyi illetékesek kötelessége.
 
Végül is mindig azonban az érintetek megkérdezésével, azok jóváhagyásával kell eldönteni!
Hiszen mindenkinek dolgoznia kell. És demokratikus jogállamokban élünk.
 
A történelmi fejlődés lassan vontatottan megy évszázadokon keresztül.
Igazságos bér az pedig emberi jog. Minden igazságosság. Örök követelmény.
 Ki a felelős? Mindnyájan.  Az állam, de a kollégák is a munkahelyen.
 
A MUNKA ÜNNEPÉN nem a munkát ünneplik a szakszervezetek, hanem önmagukat. Jelszavuk: Világ proletárjai egyesüljetek. De az nem látszik meg rajtuk, hogy proletárok lennének.
 
Teljesen feleslegesek már, amióta megszületett a demokratikus felépítésű termelésnek és szolgáltatások vállalatainak gondolata.
 
Marxizmus beleszólása velük is csak azt igazolta, emberek között erőszakkal elért győzelem, az vesztesség mindannyiunk számára!
Az ún. kollektív szerződések, Tarifautonomie) következménye  a szociális igazságtalanság  növekedése. Mi más? Ezek a felelősek!
 
 Rőczey. J. János (94.), a munka ünnepén.