Gondolat

 
 Deutschland war noch nie so reich wie Heute. Das Privatvermögen kletterte auf 6,6 Billion €. Ist 441Milliarden mehr als 2018.
 Hauptsächlich auf Sparsamkeit
  
  Meldet die DZ Bank
  
 Meine Neujahresansprache:
 Auch die gesellschaftliche Ungerechtigkeit wurde gewachsen Wie üblich,  jedes Jahr.
  Die Mehrheit hat auch gespart.
 Keine Neujahresansprache hat es nicht mitgeteilt, auch nicht die DZ Bank nicht.
  
 Magyarul:
 Németország még sohasem volt ílyen gazdag.
 A magánvagyon 6,6 billió €-ra emelkedett,  ami 441 milliárddal több, mint az azt megelőző évben.
 Jelentette a hivatalos német DZ Bank.
  
  Honlapom meg azt is közli, hogy a társadalmi igazságtalanság is emelkedett.  A szokásos  mértékben. Noha az érintettek is spóroltak. Mint minden évben. 

 Talán jövőre, 2020-ra megnyílik a világ első olyan üzeme, vállalata, ahol nem csak a főnök ítéli meg, minősíti beosztottai munkáját, hanem a beosztottak, főnöküket is.
  
                       „Igazságos-e velünk szemben?”
  
 A tervezett, az első „Rőczey Vállalat”-nál így minden munkatárs egyenrangú lesz!
 De hiszen „minden ember szabadnak, méltóságban és jogokban egyenlőnek születik”!
  
 Mindenki elégedettebben dolgozik majd ott, gondosabban, s ezért eredményesebben is.
 Remélhető hát, hogy sok vállalat követni is fogja!
 Valamennyi követheti!
  
 Neve „Götz Sándor hajógyár” legyen.
  
 Boldog ünnepeket! 

  Együttműködésünk során a szabadság állapotába kerülünk-, ezért érezzük jól magunkat, szabadok vagyunk. A szerelem ezért, az őszinte nemi kapcsolatok szabadságunk, a szabadságnak legmagasabb foka.
  Ha táncolunk valakivel, akkor is együttműködünk.
 
Rousseau:
 Freiheit ist nicht, wenn man tun kann, was man will,
 sondern, dass man nicht tun braucht,
 was andere wollen,”
   A szabadság nem az, hogy azt csinálom, amit akarok, hanem, hogy nem kell azt csinálnom, amit mások akarnak.
  
  Akit nem szeretek! Mert nyilván azt csinálom, amit az vár el tőlem, akit szeretek. Ez egyúttal a szabadság meghatározása.
  A szabadság együttműködés, ha azt akarom is.
 Az együttműködés során a szabadság állapotába kerülök. Különböző szinten lehet ezt csinálni, Jobban, de rosszabbul is.
  Ha a kényszer leghalványabb jelét is érzem nem, ha gördülékeny
 Nem folyamatos.
 Az együttműködés örömét, a legnagyobbat, a legmagasabbat a szerelmi aktus során érezzük. Tehát az nem más, mint szabadságom megélése. Tapasztalata.
  
  És baráti kapcsolatban hasonló. Baráti összejöveteleinken tapasztaljuk szabadságunkat!
 Noha itt is adódik vetélkedés lehetősége.
 Az együttműködés ellentéte.
 Harc, amiben legyőzni akarjuk a másik embert.
 Munkahelyi együttműködésünk során is van erre sajnos lehetőség. El is fajulhat! A munka abbamarad.  Családi életünkben gyakran tapasztaljuk.
 A közgazdaságtanban ezeknek az emberi vonásoknak nem adtak ilyen mértékben eddig figyelmet. Pedig ott emberek dolgoznak és gazdasági érdekünk az együttműködésünkön alapul.
  
  Minél gördülékenyebb, súrlódás nélküli, békés a legelőnyösebb, legeredményesebb leghasznosabb.
 Gazdasági szempontból főként. Minden bizonnyal. Emberi tulajdonságaink közül fegyelmezettségünkre is gondoljunk.
 Talán a lehető legfontosabb együttműködésünkben emberi egyenrangúságunk feltétlen biztosítására.
  S ennek kiemelésére, demonstrálására, hiszen ez a legfontosabb.
  
 „Minden ember szabadnak, méltóságban és jogokban egyenlőnek születik.”1,§ 

 A közvetlen beosztottak tudják legjobban megítélni közvetlen főnöküket.
  
 Nem kell hozzá szakmai hozzáértés.  Mindenkinek joga is lenne hozzá!
 Két kérdéssel:
  „Igazságos-e velünk főnökünk?" „Becsületes-e főnökünk vállalatával szemben?” (S nem korrupt, amiről lépten-nyomon hallhatunk, olvashatunk.)
  
 Erre mesélte drága barátom, Tihor Péter Siemenskutató-mérnök (40, Siemens-patenttel) akinek három gyermekét is tanítottam a németországi Magyar Gimnáziumban elrettentő történetét.
  
 Szívleljük meg azt, ami mesélt nekem.
  
 1986-ban a müncheni Patentamt-nál, a szabadalmi hivatalba, be akartam nyújtani szabadalomra. Egy mindenütt használható elektromos szavazógépre. Amivel névtelenül lehet mindenütt szavazni.
 Én is eszkábáltam ilyet.  Persze nem elektromosat. Gyakran használtuk osztályomban. Ma is megvan vitrinben.
 A szabadalmi hivatalban lelkesen fogadták az alkalmazottak, akikkel csak beszéltem. Péter is biztatott, de nagyon drága lett volna egy pedagógus számára, mert ottani ügyvédeket is ki kellett volna fizetnem.
  
 Erre mesélte nekem Péter:
 Főnöke összehívta kutató-mérnök munkatársait tanácskozásra.
  
 „Szükségünk lenne egy gépre. Mi nem tudjuk előállítani? De nagy világcégek szállíthatnak olyat nekünk. Nagyon drága?
  Melyiktől vegyünk? Én Olivettit ajánlom.”  
 (Tudtuk, hogy suba alatt, hogy Olivettinek is dolgozott.) Hallgattunk, engedelmesen. Aztán kézfelemeléssel megszavaztuk. Az volt a legdrágább!
  
 Ebben évben távozott el tőlünk Tihor Péter egy jobb világba. Köszönöm neked Péter, nem fogom elfelejteni.
  
 Demokratikus eszközzel, titkos szavazással, egymás őszinte megítélésével, segítségével kiküszöbölhetjük az ilyet, s juthatunk el itt is, egy jobb, egy igazságosabb világba.
  
 Vajon mennyire tartjuk igazságosnak, és becsületesnek felettesünket, főnökünket?
  
 Minden munkahelyen feltehetik a beosztottak titkos véleménynyilvánítására.
  Nem sértünk meg ezzel senkit sem. Hiszen valamennyi főnök is megítéli munkatársait, az ő beosztottjait, S végül is ők állapítják meg munkabérünket.
  
  A kölcsönös megítélés az egész vállalt érdekét szolgálná.  
 Minden vállalat minden, munkahely demokratikus ellenőrzési rendszere lehet, lehetne, ha bevezetjük, a beosztottak évente megrendezett lejátszódó titkos választását. Vélemény-nyilvánítását.
  Emberek vagyunk, alapjában véve egyenrangúak mindannyian.
  
 A lehető legigazságosabb munkabérek alakulnának ott ki.
  
 S mi ma a demokratikus jogállamokban tapasztalt minden ingerültség, elégedetlenségnek oka.  Statisztikai adatok is ezt bizonyítják
 A tapasztalt társadalmi, szociális igazságtalanság s annak megválthatatlannak tűnő fokozódása, növekedése valóban felháborító
  
 Mert az ember képtelen az igazságtalanságot elviselni!
  
 János 

 
 OS - A Demokratikus Koalíció közleménye
     Budapest, 2019. október 30., szerda (OS) - Gyurcsány Ferenc: Olyan egyszerű, mint az egyszer egy. Putyinnak nem érdeke az erős Európai Unió. Orbánnak se. Ezért találtak egymásra.
 
 Orbán Putyinnak nyit utat Európa gyengítéséhez. Többet találkozik
 vele kétoldalú tárgyaláson, mint bármely európai kollégájával.
 Egyszerű matek ez.
  A kérdés csak az, hogy valóban ez-e Magyarország érdeke. Orbán
 nyilván ezt mondja. De igaza van-e?
  Szerintünk nincs.
  Oroszország egy alig kiszámítható nagyhatalom. Tele ezer
 problémával. Ezek elfedéséhez, ha kell újságírókat ölnek,
 ellenzékieket börtönöznek be, szomszédos területeket foglalnak el,
 és támogatnak szakadár mozgalmakat, újraélesztik a nagyorosz
 nacionalizmust.
  Mi keresnivalónk van egy ilyen Oroszország mellett?
  Nem partnerek, hanem kiszolgáltatott csatlósok leszünk.
  De mivel fogja Putyin Orbánt? Mert valamivel fogja. Orbán magától
 nem lehet ilyen vak.
 https://www.facebook.com/gyurcsanyf/photos/a.191029320929538/2914661591899617/?type=3&theater
      Kiadó: Demokratikus Koalíció 

   A kommunisták gyilkosok, de ahhoz, hogy olcsó katonákat gyűjtsek maguknak  nyilvánvaló igazságtalanságokat sorolnak fel. Ma is.
 Felsorolásával  híveket toboroznak maguknak. Mint 1917 ben.
 Ezzel maguk mellé állították az orosz népet és végül a nép járt pórul.
 Most meg  magyar néppel - megy ugyanaz!!!
 Nem vagyok szájhős.
 1956-ban bizonyítottam.
  
   Drága, kevesebb tapasztalatokkal  rendelkező fiatalabb honfitársaim!
 A kommunista itt is  igazat mondott, a saját  s nem a haza érdekében.
 De az igazság!!!
  
 Egy  hazájából elüldözött öreg magyar.
 János (93.) 

 
  Az ember nem képes igazságtalanságot elviselni.
  S ami még ennél is több, nem is tudja azt elfelejteni. (Mint mi, magyarok, Trianont.)
 Akármilyen ember legyen is az, még a gonoszok sem nyugszanak bele.(Mert a zsákmányt igazságosan kell elosztani.)
  
 Növekszik a társadalmi igazságtalanság a világban, statisztikák állítják!  De sajnos, egyelőre, a hatalomért  egymással vetélkedő, acsarkodó
 pártok közül még egyik sem akar vele foglalkozni vele.                Miért nem?
 Tény, sokan bőrükön tapasztalják: társadalmi igazságtalanság uralkodik! És nem az illetékesek, nem a népek!
  S  ez az igazságtalanság még növekszik is! Természete, eredete, oka révén szükségszerűen, állandóan.         
 Semmit sem teszünk ellene!
 Veszedelmesebb, mint a közelgő klíma-katasztrófa.
 Mert ennek egész elviselhetetlen, embertelenségét, súlyát ma, most, itt  tapasztaljuk, ahol élünk. Európában.           
 S az indulatok nem türelmesek!  
 Európában, ahol szavunk van. Ahol szavunk lehetne.
 Demokratikus jogállamban élünk, alkotmányunk szerint. Megválasztottunk magunknak képviselőket, felhatalmaztuk őket, cselekvésre.
  
  Felháborító! De még csak nem is beszélnek róla!
  
  A növekvő igazságtalanságról. A szüntelenül növekvő,  szinte megállíthatatlannak tűnő társadalmi, szociális igazságtalanságról!
  
  Ezért hozom szóba én. 93. életévem közepén a mindannyiunk számára életveszélyes és növekvő igazságtalanságot.  S annak feltartóztatását szóban, írásban, honlapomban sürgetem, követelem.
  
 Amit ember okozott, követett el, azt ember hozhatja helyre.
 Egyedül csak ő hozhatja azt  helyre. Szedheti rendbe!
  
  Sürgessük és követeljük mindannyian! S egyre többen!

 Rőczey J. János, a Gondolat-Kör nevében