"Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki."
Magyar alaptörvény. 2011.
1956-ban átéltek nyomán, 1957-ben kezdtem el a szabadság fogalmát elemezni. Tudományos módszerekkel kutatni, majd meghatározni.
Azért, hogy jogállamokban lehessen támaszkodni rá.
Idézni, érvelni vele.
Először 1976-ban, Svájcban jelent meg.
A Schwezerisches Ost-Institut, (Soi), folyóirata, a ZeitBild közölt belőle először részleteket.
Nr.4--8-10-21.
Itt jelent először, nyomtatásban társadalomfilozófiám, német nyelvre lefordítva.
Eredménye, terméke, összegezése, gyümölcse, eredménye a magyar alaptörvényben jelent meg.
A fenti tömör meghatározásban!
Egyetlen ország alkotmánya sem próbálkozott még meg a szabadság meghatározásával.
Pedig szükség lenne rá, minden ember érzi, tudja, mi a szabadság s úgy is cselekszik. Életüket kockáztatják sokan érte.
De senkinek sem sikerült eddig megfogalmazni úgy, hogy az általános érvényű legyen. Lehessen.
A szabadságnak rengeteg magyarázata, megfogalmazása ismert.
Ahány filozófus annyi. Mert, amikor sorra vették, hogy megfogalmazzák, világszemléletük már készen állt.
S abból következettek.
Én meg abból indultam ki, amit átéltem, 1956-ban.
Csak három napra, de sikerült.
November 1, 2, 3. Csodálatos volt.
Az utcán úgy beszéltünk egymással, mintha mindegyikünk régi jó ismerős lenne. Magyarok, felebarátjaink, emberek. Győztünk!
Nem, nem, nem győztünk, rosszul fogalmaztam.
Mi nem győztünk, hiszen nem győzni akartunk egy másik nép felett, hanem szabadok lenni. Ismét szabad országgá válni.
Ezt ünnepeltük! S ismét szabad, független országgá lettünk!
Győzött szabadságharcunk!
„Forradalmunk”.
De eltiportak, cserben hagytak.
Csak három napig tartott, de azzal, akkor, egyúttal egy új társadalmi rendszert is hoztunk létre, adtunk a világnak.
A forradalom is így jött létre, senki sem irányította. A türelmét elvesztett magyar hazafiak építették fel, alulról. Elegünk volt!
A gyűlölet vallásának, a marxizmus híveinek terrorja ellen küzdöttünk.
És egyúttal minden baloldali és a jobboldali szocializmus ellen is.
Sőt, a kapitalizmus ellen is, hiszen a marxizmus adott nevet neki!
K. Marx: DAS KAPITAL.
Kapitalizmus a könyörtelen vetélkedésnek a megjelölése.
A társadalmi igazságtalanságnak forrása!
Egy kisebb rétege társadalmunknak egyre gazdagodik, az ínséges részének rovására.
S az meg csak bővül. Senki sem gondol arra, beszél arról, meddig?
Megválasztott politikusaink sem. Ravaszul nem igazságtalanságról beszélnek, mert nem látnak megoldást, hanem „egyenlőtlenségről”. S az meg természetes az emberek világában. (Tehát maradjon az igazságtalanság?)
Ők azok, akiket népe választ meg jelenje és jövője érdekében.
Saját helyzetükkel elégedettek, nem fogalmaznak szabatosan, szakszerűen, úgy ahogy egy jogállamban az követelmény lenne.
Társadalomszemléletük is hagy kívánni valót.
A társadalom nem gép, nem gépezet. Nem csavarokból, fogaskerekekből, nem alkatrészekből, hanem emberekből áll. Nem szerv, nem orgánum, nem az, amit gyógyszerekkel meg lehetne gyógyítani.
Emberekből áll, indulatos, szabad emberekből. Szabad lényekből.
Ám ezért is tud, ezért is képes fejlődni!
Politikusaink úgy mintha elfelejtették volna mindezt.
A megválasztott politikus azonban felelősségre vonható.
Hát vonjuk is őket felelősségre. Ez mi jogunk és a mi feladatunk.
A Der Spiegel ez évi 30, számában, nem csak a folyóirat, hanem a francia pénzügyminiszter is, Le Maire, felelőtlenül, képzettségének ellenére, hibásan fogalmazott. Nem az elvből, az alkotmányból indult ki, hanem a felháborító tapasztalatból, gyakorlatból.
Öt alkalommal használták társadalmunk megnevezésére a kapitalizmust a „demokratikus jogállam” helyett.
Valóban nem tartunk még ott, a demokrácia megvalósításában. Csak fogalma van törvénybe iktatva, hogy az valóban demokratikus legyen.
Mi meg annak idején, 1956-ban nyilván európai újszerű, ésszerű, tehát békés, demokratikus együttműködés rendszerét képzeltünk el. Erre törekedtünk.
A többség ma is erre törekedne.
Persze csak a többség. Együttműködésre! Egyenrangú emberek között.
Szerződések alapján! Rousseau „társadalmi szerződése” nyomán.
Nem kényszer révén, ami a kapitalizmusban igen gyakori.
Nem csak a mi társadalmunk, Európa más államai sem tartja magukat ígéreteihez, a maguk fogalmazta alkotmányaikhoz.
A Der Spiegel ez évi 30. számában megdöbbenéssel olvastam, történelmi dokumentumaim közé is soroltam.
Irodalom tanár voltam, fogalmazzunk szabatosan!
Demokratikus jogállam!
Ez EU-ba tartozó társadalmak rendszere, nem a kapitalizmus!
***
A szabadság megfogalmazásának és helyes értelmezésének köszönhetjük azt, ami nekünk Kastl-ban sikerült.
Diákok, tanulók, demokratikus, önálló, független, szabad, demokratikus közössége jött létre. ASSZOCIÁCIÓK 124-5. oldal.
Minden ember szabadnak születik. A szabadság életkortól, képességektől független. Megszerzett ismereteinktől is függetlenül.
Követeljük azt magunknak mindannyian. Diákok is. Szabadságunkat.
Egyik kollégám legyintett, de ezek gyerekek! A csikókat be kell törni.
Embert nem lehet. Mert az szabadnak született!
Ezért is fejlődik az emberi társadalom ilyen sebességgel.
Generációról, generációra!
Amikor elkezdtük osztályomban 1975-76-77-ben osztályközösséget kialakítani, azt a szabadság tiszteletben tartásával kezdtük el:,
Barátok választottak maguknak képviselőt, vezetőt!
S így ment ez felfelé.
Alulról, a demokratikus elveknek megfelelően.
Alulról felfelé, mint egy piramist. Vagy mondhatjuk, mint egy középkori székesegyházat.
S ami sikerült osztályunkban, azt megosztottuk másokkal, más osztályokkal is. Az egész iskolában létrejött a diákok önálló, független, szabad, demokratikus, egységes közössége. A Diákszövetség.
A kinevezéseken alapult nem demokratikus felépítésű tanári testület is respektált bennünket, első két paragrafust tanári értekezleten idéztük. Betartottuk.
Társadalmunkban uralkodó harag, gyűlölet, egyenetlenkedés jelzi, nincsen békés demokratikus együttműködés.
Néha fiataloktól, a diákságtól is lehet tanulni. S mindazoknak el lehet magyarázni, akik jót akarnak.
Kisebb rangúaktól is lehet tanulni, főként a jó példákból, a gyakorlatból.
Így lesz remélhetőleg demokratikus rend társadalmunkban is. Valamikor. Aztán majd Európában.
Mikor valamikor?
Ez bizony már valóban tőlünk függ!
R.J.János, EU. 2019. augusztus huszadikára.
Ha diák-társaitok emailjét tudjátok, továbbítsátok neki levelemet, vagy küldjétek el címüket nekem. Nekik is megküldöm.
Uncategorized 
No Comments 
