Gondolat

 
  Az ember nem képes igazságtalanságot elviselni.
  S ami még ennél is több, nem is tudja azt elfelejteni. (Mint mi, magyarok, Trianont.)
 Akármilyen ember legyen is az, még a gonoszok sem nyugszanak bele.(Mert a zsákmányt igazságosan kell elosztani.)
  
 Növekszik a társadalmi igazságtalanság a világban, statisztikák állítják!  De sajnos, egyelőre, a hatalomért  egymással vetélkedő, acsarkodó
 pártok közül még egyik sem akar vele foglalkozni vele.                Miért nem?
 Tény, sokan bőrükön tapasztalják: társadalmi igazságtalanság uralkodik! És nem az illetékesek, nem a népek!
  S  ez az igazságtalanság még növekszik is! Természete, eredete, oka révén szükségszerűen, állandóan.         
 Semmit sem teszünk ellene!
 Veszedelmesebb, mint a közelgő klíma-katasztrófa.
 Mert ennek egész elviselhetetlen, embertelenségét, súlyát ma, most, itt  tapasztaljuk, ahol élünk. Európában.           
 S az indulatok nem türelmesek!  
 Európában, ahol szavunk van. Ahol szavunk lehetne.
 Demokratikus jogállamban élünk, alkotmányunk szerint. Megválasztottunk magunknak képviselőket, felhatalmaztuk őket, cselekvésre.
  
  Felháborító! De még csak nem is beszélnek róla!
  
  A növekvő igazságtalanságról. A szüntelenül növekvő,  szinte megállíthatatlannak tűnő társadalmi, szociális igazságtalanságról!
  
  Ezért hozom szóba én. 93. életévem közepén a mindannyiunk számára életveszélyes és növekvő igazságtalanságot.  S annak feltartóztatását szóban, írásban, honlapomban sürgetem, követelem.
  
 Amit ember okozott, követett el, azt ember hozhatja helyre.
 Egyedül csak ő hozhatja azt  helyre. Szedheti rendbe!
  
  Sürgessük és követeljük mindannyian! S egyre többen!

 Rőczey J. János, a Gondolat-Kör nevében 

 "Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki."
  Magyar alaptörvény. 2011.
  
 1956-ban átéltek nyomán, 1957-ben kezdtem el a szabadság fogalmát elemezni. Tudományos módszerekkel kutatni, majd meghatározni.
  Azért, hogy jogállamokban lehessen támaszkodni rá.
 Idézni, érvelni vele.
  
 Először 1976-ban, Svájcban jelent meg.
 A Schwezerisches Ost-Institut, (Soi), folyóirata, a ZeitBild közölt belőle először részleteket.
 Nr.4--8-10-21.
  
 Itt jelent először, nyomtatásban társadalomfilozófiám, német nyelvre lefordítva.
 Eredménye, terméke, összegezése, gyümölcse, eredménye a magyar alaptörvényben jelent meg.
  A fenti tömör meghatározásban!
  
 Egyetlen ország alkotmánya sem próbálkozott még meg a szabadság meghatározásával.
  Pedig szükség lenne rá, minden ember érzi, tudja, mi a szabadság s úgy is cselekszik. Életüket kockáztatják sokan érte.
  
  De senkinek sem sikerült eddig megfogalmazni úgy, hogy az általános érvényű legyen. Lehessen.
   
 
 A szabadságnak rengeteg magyarázata, megfogalmazása ismert.
 Ahány filozófus annyi. Mert, amikor sorra vették, hogy megfogalmazzák, világszemléletük már készen állt.
  S abból következettek.
  
 Én meg abból indultam ki, amit átéltem, 1956-ban.
 Csak három napra, de sikerült.
 November 1, 2, 3.   Csodálatos volt.
  
 Az utcán úgy beszéltünk egymással, mintha mindegyikünk régi jó ismerős  lenne. Magyarok, felebarátjaink, emberek. Győztünk!
  
  Nem, nem, nem győztünk, rosszul fogalmaztam.
 Mi nem győztünk, hiszen nem győzni akartunk egy másik nép felett, hanem szabadok lenni. Ismét szabad országgá válni.
 Ezt ünnepeltük! S ismét szabad, független országgá lettünk!
 Győzött szabadságharcunk!
  „Forradalmunk”.
  
 De eltiportak, cserben hagytak.
 Csak három napig tartott, de azzal, akkor, egyúttal egy új társadalmi rendszert is hoztunk létre, adtunk a világnak.
 A forradalom is így jött létre, senki sem irányította. A türelmét elvesztett magyar hazafiak építették fel, alulról. Elegünk volt!
  
 A gyűlölet vallásának, a marxizmus híveinek terrorja ellen küzdöttünk.
 És egyúttal minden baloldali és a jobboldali szocializmus ellen is.
  
  Sőt, a kapitalizmus ellen is, hiszen a marxizmus adott nevet neki!
  K. Marx: DAS KAPITAL.
  
 Kapitalizmus a könyörtelen vetélkedésnek a megjelölése.
  
 A társadalmi igazságtalanságnak forrása!
  Egy kisebb rétege társadalmunknak egyre gazdagodik, az ínséges részének rovására.
  S az meg csak bővül. Senki sem gondol arra, beszél arról, meddig?
  Megválasztott politikusaink sem. Ravaszul nem igazságtalanságról beszélnek, mert nem látnak megoldást, hanem „egyenlőtlenségről”. S az meg természetes az emberek világában. (Tehát maradjon az igazságtalanság?)
  Ők azok, akiket népe választ meg jelenje és jövője érdekében.
 Saját helyzetükkel elégedettek, nem fogalmaznak szabatosan, szakszerűen, úgy ahogy egy jogállamban az követelmény lenne.
 Társadalomszemléletük is hagy kívánni valót.
  
 A társadalom nem gép, nem gépezet. Nem csavarokból, fogaskerekekből, nem alkatrészekből, hanem emberekből áll. Nem szerv, nem orgánum, nem az, amit gyógyszerekkel meg lehetne gyógyítani.
  Emberekből áll, indulatos, szabad emberekből. Szabad lényekből.
 Ám ezért is tud, ezért is képes fejlődni!
  
 Politikusaink úgy mintha elfelejtették volna mindezt.
 A megválasztott politikus azonban felelősségre vonható.  
 Hát vonjuk is őket felelősségre. Ez mi jogunk és a mi feladatunk.
   A Der Spiegel ez évi 30, számában, nem csak a folyóirat, hanem a francia pénzügyminiszter is, Le Maire, felelőtlenül, képzettségének ellenére, hibásan fogalmazott. Nem az elvből, az alkotmányból indult ki, hanem a felháborító tapasztalatból, gyakorlatból.
  Öt alkalommal használták társadalmunk megnevezésére a kapitalizmust a „demokratikus jogállam” helyett.
 Valóban nem tartunk még ott, a demokrácia megvalósításában. Csak fogalma van törvénybe iktatva, hogy az valóban demokratikus legyen.
  
  Mi meg annak idején, 1956-ban nyilván európai újszerű, ésszerű, tehát békés, demokratikus együttműködés rendszerét képzeltünk el. Erre törekedtünk.
 A többség ma is erre törekedne.
 Persze csak a többség. Együttműködésre! Egyenrangú emberek között.
  Szerződések alapján! Rousseau „társadalmi szerződése” nyomán.
 Nem kényszer révén, ami a kapitalizmusban igen gyakori.
  
  Nem csak a mi társadalmunk, Európa más államai sem tartja magukat ígéreteihez, a maguk fogalmazta alkotmányaikhoz.
  A Der Spiegel ez évi 30. számában megdöbbenéssel olvastam, történelmi dokumentumaim közé is soroltam.
 Irodalom tanár voltam, fogalmazzunk szabatosan!
  
  Demokratikus jogállam!
 Ez EU-ba tartozó társadalmak rendszere, nem a kapitalizmus!                                             
                                                            ***
 A szabadság megfogalmazásának és helyes értelmezésének köszönhetjük azt, ami nekünk Kastl-ban sikerült.
  
  Diákok, tanulók, demokratikus, önálló, független, szabad, demokratikus közössége jött létre. ASSZOCIÁCIÓK 124-5. oldal.
  Minden ember szabadnak születik. A szabadság életkortól, képességektől független. Megszerzett ismereteinktől is függetlenül.
  Követeljük azt magunknak mindannyian. Diákok is.  Szabadságunkat.
  
 Egyik kollégám legyintett, de ezek gyerekek! A csikókat be kell törni.
  
  Embert nem lehet. Mert az szabadnak született!
  
  Ezért is fejlődik az emberi társadalom ilyen sebességgel.
  Generációról, generációra!
  
  Amikor elkezdtük osztályomban 1975-76-77-ben osztályközösséget kialakítani, azt a szabadság tiszteletben tartásával kezdtük el:,
 Barátok választottak maguknak képviselőt, vezetőt!
  S így ment ez felfelé.
 Alulról, a demokratikus elveknek megfelelően.
 Alulról felfelé, mint egy piramist. Vagy mondhatjuk, mint egy középkori székesegyházat.
  
 S ami sikerült osztályunkban, azt megosztottuk másokkal, más osztályokkal is. Az egész iskolában létrejött a diákok önálló, független, szabad, demokratikus, egységes közössége. A Diákszövetség.
  
 A kinevezéseken alapult nem demokratikus felépítésű tanári testület is respektált bennünket, első két paragrafust tanári értekezleten idéztük. Betartottuk.
 Társadalmunkban uralkodó harag, gyűlölet, egyenetlenkedés jelzi, nincsen békés demokratikus együttműködés.
  Néha fiataloktól, a diákságtól is lehet tanulni.  S mindazoknak el lehet magyarázni, akik jót akarnak.
 Kisebb rangúaktól is lehet tanulni, főként a jó példákból, a gyakorlatból.
 Így lesz remélhetőleg demokratikus rend társadalmunkban is. Valamikor. Aztán majd Európában.
 Mikor valamikor?
 Ez bizony már valóban tőlünk függ!
  
  R.J.János, EU. 2019. augusztus huszadikára.
                                    
  
 Ha diák-társaitok emailjét tudjátok, továbbítsátok neki levelemet, vagy küldjétek el címüket nekem. Nekik is megküldöm. 

  Átlagos alap-bérre országos iránybért kell megállapítani.
 (Statisztika.)
 De, hogy az igazságos legyen, azt csak a helyszínen lehet megállapítani.
 A minimálisat is, amiből meg  lehet élni.
  
  A közvetlen főnök készíti a javaslatot, az országos átlag alapján beosztottai valódi teljesítéséről. Egyenként mindegyikről.
 Ezt a beosztott munkatársak megkapják és megítélik.
  Titkos szavazással. Igazságos! Hiszen ez az érdekük!
 A többség döntését közli a főnök a közvetlen főnökével.
 Ha annak nincs kifogása ellene továbbítja, végrehajtják.
 Vitatható, de végül is a többség dönt.
 S az az érdekük, hogy a munkahely megmaradjon.
  
 A legalacsonyabb bérkategóriában kell elkezdeni.
  
 Feljebb, a kis főnökök  együttesének, közösségének, szintjén folytatni.
 Egészen fel a tulajdonosig. Azt is beleértve. Hiszen munkatárs.
  
 Ma a jövedelmek és a befektetett tőke haszna nem igazságos.
 Ezért jött létre a társadalmi, a szociális igazságtalanság. (Statisztika)
 Az igazságos bérezés és haszon csak a helyszínen állapítható meg. A valóság! De lehetséges is mindez, ha követjük a demokrácia alapelveit.
 Tehát nem tulajdonos határozza meg a jövőben a jövedelmeket, hanem a dolgozók összessége. Közössége!
 A tulajdonosa az alkotmány szerint pont olyan ember, mint a többi. Egyenrangú. Munkatárs. Iránnyit!
 Állampolgári  jogai, kötelességei is azonosak.  
  
 A dolgozó munkát produkál, s a munkáért járt pénz, az, amiből él.
  
 Gondolat-Kör 
 RJJ 

  Jean Jacques Rousseau:
 „Man vermischt gerne die Unabhängigkeit und die Freiheit. Diese beiden Dinge sind voneinander so sehr verschieden, dass sie einander sogar ausschließen
                           *************
 Megdöbbentem és hallatlan öröm fogott el, amikor húgom könyveiben olvasgatva megtaláltam ezt csodálatosan tömör mondatot, hiszen hajszálpontosan megegyezik az 1956 óta a szabadságról tudományos eljárással folytatott kutatómunkánk talán legfontosabb tételével:
 „A szabadság kapcsolat, egyenrangú emberek kapcsolata. Kapcsolat, a függetlenségnek pontosan az ellentéte!
 A kapcsolat ideje alatt érezzük szabadságunkat, felemelő érzés s tesz bennünket elégedetté, boldog, vállalkozó-kedvű, tett kész, magabiztos emberré.
 Ezért törekszünk rá, követeljük szabadságunkat és képesek vagyunk érte a legnagyobb áldozatra is.”

 Rőczey J. János
  
FÜGGETLENSÉG és SZABADSÁG
  Van különbség! Két szó!
 Ismerni kellene a demokrácia atyjának, a társadalmi szerződés szerzőjének műveit. Ő még, úgy látszik, a 21. században is képes „felvilágosítani”!
  
 Jean Jaques Rousseau
 LETTRES  ECRITES DE LA MONTAIGNEL, Collection de Sablier Exemplaire Nr. 2387 Page 239
 «  On a beau vouloir confondre l’indépendance  et la liberté, ces deux choses sont si différentes  que même elles  enculant mutuellement. »
 
Magyarul:
 Szeretik összetéveszteni a függetlenséget a szabadsággal pedig e kettő annyira különböző, hogy valójában egymásnak ellentétei.
  
 „Add fel függetlenségedet, szabad leszel!”
 Rőczey János
 

                           Életművem  

 „…miért ne „választhatnám” meg közvetlen főnökömet is?”
  
   Minden vállalat, intézmény úgy jön létre, hogy egy ember agyában gyökeret ver és megszületik. 
 Aztán elképzelését megvalósítja: szakembereket keres és kinevezi azokat. 
 Felépíti a valóságban is. 
 Elindítja. 
 De a sikeres munkához már a munkatársak egyéni érdeke, akarata is, elhatározása, jóváhagyása is szükséges.
  
 Az emberek egyenrangúak!
 Nem egyenértékűek, nem egyenlők. De jogaikat, emberi méltóságukat tekintve egyenrangúak. Mert hát ezzel a tudattal, ezzel öntudattal, születtünk!
 Az emberi jogok nyilatkozata első paragrafusa is ezt kodifikálta.
  
 Ha munkahelyünkön ennek az egyenrangúságnak hiányát érezzük, az bánt, állandóan ez jut eszünkbe. Gyűlöletet is kelthet. 
  
 S ez az együttműködést, s annak sikerét veszélyezteti.
  
 Meg kell hát szabadulnunk, kételyeinktől.
  Megsértettek-e?
 Engem, egy másik embert.
 Igazságtalanság?
 Még a gyanútól is meg kell szabadulnunk. A vállalat és az én munkám eredményét is veszélyeztet!
  
                            ****
  
 Munkahelyünkön főnökünk nyilván megítél bennünket. Teljesítményünket.
 Joga van rá, ez a feladata.
 Következménye fizetésünk, jövedelmünk mértéke.
 De mi, a megítéltek, vajon hogyan fogadjuk ezt? 
  
 Ő megítélt, mi meg szótlanul elfogadjuk?
  
 Az egyenrangúság felbomlott! 
  
 De helyreállítható!
  
 (Helyre kell állítani, mert az együttműködés eredménye sínyli azt meg.
 A vállalat  veszít. Tehát mindannyian.)
  
                             ****
  
 Nem valószínű, hogy a főnök ítéletét, döntését mindannyian elfogadjuk. 
  
 Valóban, nem valószínű. 
  
 Ha valamilyen okból nem, akkor döntse azt el a megítéltek többsége.
         
 Névtelenül. Titkos szavazással.
  
 Ezzel ők is megítélték főnöküket. Reagáltak rá!
  
 S az egyenrangúság helyreállt!
  
 A legalacsonyabb bérkategóriában kell elkezdeni, mivel azokat senki sem irigyli, s ezért legyenek ők az elsők, akik azt a megtisztelő feladatot kapják, hogy a vállalat ellenőrzését elindíthatják,  hogy megítéljék főnöküket.
  
  Igazságos-e a mi főnökünk velünk, beosztottjaival szemben?
 - S ez a döntés, s ez az ítélet folytatódik a felsőbb bérkategóriákban.
 - És így megy ez, egészen a vállalat vezetőségig    
 - S a megítéltek és megítélők egyenrangúsága ezzel helyreállt!
  
 Ennél tökéletesebb, demokratikusabb ellenőrzősí rendszer elképzelhetetlen.
  
                             ****
  
 A főnökünkről alkotott véleményünket annak főnöke is megkapja.
 Egyúttal a mi megítélésünket is.
  
  S adja mindezt tovább felfelé, mert neki is van főnöke.
  
 S így megy ez egészen addig, míg az is kézhez kapja, az íróasztalán lesz annak is, aki az egész vállalatot irányítja.
  
 Íróasztalán van, s ő biztonságban. Mert vállalata ellenőrzés alatt van , a  lehető legjobb ellenőrzés alatt.
 Így hát a vállalat vagy intézmény feladatára összpontosíthatja minden erejét, minden figyelmét.
                             ****
  
 Biztonságban van, annál is inkább,  mert ezek után alkalmazottai is magukénak érzik az intézményt, a vállalatot. Az ő vállalatuk, intézményük.
  
 Tehát jól dolgoznak ott, és lehetőségekhez képest igazságosan részesednek munkájuk, együttműködésük gyümölcséből.
  
                             ****
 Ez  mindezt  ez a demokratikus alapelvre épült  ellenőrzési rendszere
  teszi biztonságossá. 
 Ami emberibb is, mint a megfizetett  ellenőrzés.
                                          
  Pozíciójával sem tud senki sem könnyen visszaélni. 
 A korrupció könnyebben kiderül.
 Nem lehet eltussolni. 
  
 Azok ellenőriznek. akik személyesen ismerik  egymást. Minden nap találkoznak, találkozhatnak vele, egymással. 
 Látják azt is, ki megy be főnökük, kollégájuk irodájába.
  
 Egyszeribe, ha addig nem volt bizalom egymás iránt ,kezd kialakulni. 
  
 Tudnak egymásról.
  
 Érdekük is, hiszen az intézmény, a vállalat érdeke ott mindenkié. 
  
 Magának dolgozik ott mindenki, mert maga és közösségének érdeke egy és ugyanaz. Azonos! 
 S ez mindenki számára világos.
  
 A bizalom, a megbízhatóság légköre alakul ki.
  
  
  És ez az érdekek, az egyéni és közös érdekek összekapcsolásával, mindig elérhető.
  
 S ami a legfontosabb, szabad emberek!maradunk munkahelyünkön is,
  
  
   Akik örömmel dolgozunk, mert ez a dolgunk  ezen a világon!
  
  Rőczey J. János             
 

  
 Már a legalsóbb munka-csoport főnöke fog a demokratikus elvek  ellen prüszkölni. A többi főnök is.
 Mert ma diktatúra van a munkahelyeken. 
 S az nem effektív.
  
 A főnökök azért prüszkölnének, mert ezentúl aztán több urat kellene szolgálniuk.
  
  Kinevezőjüket és saját beosztottait. 
 De csak így tartaná  mindenki a vállalatot, saját vállalatának
 S úgy is dolgozna.
  
 A vállalat jól jár s ezért emelkedni képes mindenkinek a fizetése!
  
 A főnök nem lesz ugyan igazi „főnök”, úr a saját portáján. 
  Noha ez  minden ember számára vonzó. 
 Úrnak lenni s ráadásul egy másik ember felett. 
  
 Csak munkatárs. 
 Mint beosztottjai is, akik ettől kezdve már szívesebben dolgoznának. Mert helyreállt, mindenkinek emberi egyenrangúsága.
  
                         ¤¤¤
  
 Úrnak lenni
  
 S ma ez a törekvés uralkodik a munka világában. Mindenütt.
  
 Hatalommal rendelkezni emberek, testvéreink felett.
  
 Mire jó az?
  Állati ösztön ez az embernél is.
  
                           ¤¤¤
  
 Annak, akiben agyában megszületett a vállalat gondolata, annak a szándéka jó, nemes! Hasznára lenni az embereknek. 
 Persze neki lesz a legelőnyösebb. De megérdemli.
  Ez a dolog természetéből következik. 
  
 Tessék kitalálni valamit. Mindenki jól jár. Lesz  több munkahely.
  
                           ¤¤¤
 Egyenrangúak vagyunk mi emberek. 
 Ezzel a tudattal születtünk.
  
 De szabadok is vagyunk. 
 Választhatunk, jó és rossz között. Minden pillanatban.
  
 Tehát ellenőrzésre mindig szükségünk van. Szükségünk lesz mindig.
  
 A felülről, a főnök részéről történő ellenőrzés mindig, minden esetben sértő 
  
 Nem bízol bennem? Mit feltételeztél rólam?
  
                           ¤¤¤
  
   (Isten is kérdezi. Megszülettél, s nem bízom bennem? 
 Létrehoztalak s nem bízol Istenben?
 De ő nem tőlem kérdezi, csak azoktól, akikkel együtt éltük le az életünket. 
 Azok is fognak bennünket majd neki rólunk beszámolni. 
 S csak aztán ítél bennünket Istenünk.)
  
                           ¤¤¤
  
 Hasonlóképpen van ez közvetlen főnökünkkel. 
 Csak éppen mi egyenrangúak vagyunk vele s ő meg nem isten.
 De néha úgy viselkedik, minta Isten lenne.
  És nem egyenrangú.
  
 Ha főnökünk sem kérdez, akkor csak nyomoz. Megaláz.
  
 Ha tőlünk kérdezi, mennyit dolgoztunk,ha nem is hazudunk, de szépítjük teljesítményünket, hiszen ezt kívánja az érdekünk hogy emeli-e vagy nem fizetésemet.
  
 Tudnia kell, mert ő állapítja fizetésünket.
  
 A vállalat érdekében is tudnia kell, hogyan dolgozom.
 Tehát nyomoz. 
 Ha meg leplezi a nyomozást az még inkább bánt.
  
  
 S én is megítélem őt magamban:
 Ez az ember gonosz! A főnököm gonosz! S meggyűlöljük. 
 S ez a lehető legrosszabb!
  
 Egy ember személyes megítélés az mindig elfogult, szubjektív, nem tárgyilagos, mert arra ha őszinték vagyunk, senki sem képes. 
  
 Ezért a dilemmák megoldása a munkatársak együttes, névtelen megítélése. 
 A többség megítélése azért jut legközelebb az igazsághoz, a valósághoz mert az nem szubjektív, hanem a szubjektív megítéléseknek statisztikai átlaga. 
  
 Nem sértő, mint a főnök személyes megítélése. S a vállalat érdeke is azt  kívánja, hogy igazságos legyen.
  
 A többség névtelen megítélésébe meg mindenki belenyugszik. 
  
 Mert nem is tehet mást.
  
                           ¤¤¤
  
 A társadalmi szerződés gondolatából következnek a demokratikus alapelvek amiből, íme, egyúttal a legtökéletesebb és  tapintatos ellenőrzési rendszer.
 A demokratikus ellenőrzési rendszer. Amiben nem felülről történik az ellenőrzés. Hanem azon szinten, amiben mindenki személyesen ismerik egymást.
  
 Ellenőrzésre meg mindig szükségünk van, amíg szabad-akaratunk van.
  
 Mindég ajánlatos noha alapjában véve minden ellenőrzés sérti az az embert:
  Nem bíznak benne!
  Legjobb lenne. 
  
 Tehát, ha minden főnök maga kérné azt. Beosztottjaitól.
  
                           ¤¤¤
 Mit keres a gyakorlatban a filozófia a pszichológia, a lélekelemzés, a lélektan?
  
 A legfontosabbat!
  
 A békés, harmonikus együttműködést a munkában. 
  
 Amiből élünk.
  
 Rőczey J. János 

A társadalmi igazságtalanság fokozódik!

 A politikusok nem foglalkoznak vele, mert csak enyhíteni igyekeznek azt, de megakadályozni nem tudják.
 És viszonylag jó körülmények között élnek.
 De gondoltunk-e arra, hogy vajon hová vezet ez el majd bennünket?
 Azt unokáink fogják elviselni.
 Hazánk!

 Azt, amit ember hozott létre, azt ember meg is tudja változtatni.

 S nem butultunk meg. Ellenkezőleg!
 Tehát, ha minél többen foglalkozzunk vele, az elvezethet majd a kiúthoz, a megoldáshoz.
 Tehát beszéljünk mindazokkal erről, akiket csak ismerünk!
 Több szem többet lát.

                           ****

 A társadalmi igazságtalanság egyre fokozódik. De nem csak az. Más is.
 Németországban a környezetszennyeződés következményeitől való félelem fokozódik.
 Erre a kormánypártoknál nagyobb lett egyszerre a zöld párt.
 Ez fog uralkodni?
 A politikai élet kezd kapkodni, bizonytalankodni, mert a napi  problémákkal, a gyakorlati problémákkal csak másodsorban lehet  már csak foglalkozni.
 Mindenki a környezetszennyeződés veszélyeiről beszél.
 Felvetődik hát, melyik a sürgősebb, melyik az elsődlegesebb?
 Együttműködésre lenne szükség!
 Az igazságtalanság fokozódása viszont az együttműködés romlását is okozta.
 Feladatok megvalósításra, cselekedetre pedig együttműködés szükséges, elengedtethetetlen.

 A cselekvés!

 A társadalmi igazságtalanság leküzdésének első lépését mi már megtettük. A mi szerény körülményeink között is.
 A terv készen áll.
 Minden készülőben lévő vállalat, üzem alapítójának ajánljuk, hogy személyzeti osztályuk számára továbbítsák.
 Magyar nyelven:„üzemek jó”
 Német nyelven hasonló:„demokratie am Arbeitsplatz.”
 Ha egyetlen egy üzemben az igazságtalan bérezést ki lehet küszöbölni s valóban ki lehet küszöbölni azzal, ha bevezetünk egy újabb, demokratikus eljárást, akkor elindulna társadalmunkban az egészséges erjedés, a tisztulás.

 S követni fogják  mások is!

 Ez pontosan olyan következményekkel jár majd, mint, amikor egy új patentet vezetnek be egy gyárban.
 Amivel aztán a gyár pusztán gépekre támaszkodó működése megváltozik. Jobb lesz.
 Ha bevált, a hasonló gyárak is követik.
 Megvásárolják ők is a patentet.
 Ámbár egy gyárban nem csak gépek dolgoznak! Emberek is. Mindenek előtt azok!
 Ha egy üzemben a legalacsonyabb bérezésűek megkapják az ellenőrzés, a kontroll lehetőségét, az már új elismerés lesz számukra, az már emberi siker.
 S ezt a sikert  mindent szinten követik majd az üzemben.
 Tehát a felsőbb  bérkategóriákban is.
 Akkor ebben az üzemben igazságos bérezés kötelező lesz, rendszerré válik.
 Működése azért lesz biztos és jó, mert azok ellenőrzik, akiknek az  elsőrangú érdekük.  
 Váratlanul gazdasági csodának lesznek tanúi a kollégák. Először megváltozik a légkör. Aztán az eredmény.
 S ebben az esetben nincsen patentre szükségünk!
 Mert az  jog.

 Demokratikus emberi jog!

 S nyilván az ilyen üzem csodásan,  eredményesebben, gazdaságosabban fog működni. Mert így minden ott dolgozónak egyéni érdeke lesz a saját munkája.
 Az emberi együttműködés eddiginél legzavartalanabb együttműködést biztosítaná ez.
 Ahol mindenki magát egyenrangú nélkülözhetetlen munkatársnak érezheti.
 Az első ilyen prototípusa, egy ilyen demokratikussá vált üzem  sikere, másokat is hasonló kísérletekre inspirálna.
 Egy ilyen készül ma Magyarországon.

                           ****

 Mellékesen,de meg kell jegyeznem valamit.
 Sokan sajnálkoznak azon, hogy a demokratikus elvek elveszítették népszerűségüket. Hitelességüket.
 Németországban a megtépett ideál érdekében ma így, ilyen otrombán, érveltek.
 „Kompromisszumok nélkül nincsen demokrácia.“ - hangoztatják.
 A kompromisszumok hallatára megalkuvásra gondolunk.

 Szó sem lehet róla!

 Ha értékek mellet törünk lándzsát, akkor csak jót akarunk.
 És azokat mind össze is kell, de lehet is, egyeztetni!
 Külön munkát jelentene ugyan az egyeztetés, de az együttműködésünk, az eddiginél magasabb szintre emelkedne.

                            ****

 Magyarországon ugyancsak elhomályosodott a demokrácia ideálja, fénye. Ragyogása.
 Hazafias szólamok szorították ki helyéről.
 S ez sokszor bevált módszer. Sztálini módszer.
 A második világháborúban ő sikerrel is alkalmazta.

 A NAGY HONVÉDŐ HÁBORÚVAL!

                            ****

 A demokrácia, annak elvei, az igazságosság felé való törekvéseink elkerülhetetlen eszköze.
 Még a kommunista diktatúra alatt sínylődő Magyarországon volt Götz Sándor tanítványom. Ma már barátom.
 Elképzelése „A környezetünk védelmét szolgáló zöld autópálya”
  gondolata, már mint neves hajómérnökként jutott eszébe.
 Azt készül ő most Magyarországon,  a maga tervezett megfelelő modern hajók gyártásával és kikötési szerkezetekkel, megvalósítani.
 S ez az EU közlekedési problémáiban is nagy tehermentesítést  jelentene.
 Meg is kapta hát Brüsszeltől a méltó elismerést.
 S ebben őhozzá társultunk mi is az igazságosságért folytatott küzdelmünkben.
 Götz Sándor is ténynek látja a növekvő társadalmi igazságtalanságot. (Amit egyébként minden statisztika igazol.)
 Személyzeti osztályának főfeladata az lenne, hogy hatalmas vállalatában, az igazságosságot szolgáló, az igazságos bérezést szolgáló ellenőrzést bevezesse.
 Ezzel sikerülne  az első európai, demokratikus felépítésű üzemet,  megvalósítanunk.
 A példaadás követése során bontakozna majd ki az uralkodó társadalmi igazságtalanság organikus módon történő együttes kiküszöbölése.
 Nem parancsra, nem felsőbb utasításra.
 Kezdeményezésre!
 Példaadásra.
 Ezzel kívánunk, mi valamennyien, a gondolat-kör is. honlapunk is, volt tanítványaim nevében is.
 Erőt adó, bátorító, örömteli pünkösdi ünnepeket.
 Mindannyiunknak!

János(92)

 ahol a  beosztottak ellenőrzik és minősítik közvetlen főnöküket,    az évente bekövetkező, titkos szavazással. Azt, akit személyesen is jól ismernek!
 A legalacsonyabb szakmai szinten  kell elkezdeni!
 S így lesz ez, következetesen, a vállalat valamennyi, felsőbb, szakmai szintjén is.

 Így olyan  harmonikus, kiegyensúlyozott, közösség jön  majd létre, ahol mindenki egyenrangú munkatársnak érezheti magát,  egyenrangú munkatárs lesz tudása, képességei révén.

 Olyan rend és olyan  munkakedv uralkodik majd ott, és olyan eredményes,
 hogy ezzel konkurencia nélkülivé válik minden más, szokásos szerkezetű, feudális, hierarchikus felépítésű, vállalattal szemben.

 Minden munkatárs elsőrangú, egyéni érdekévé válik a vállat sikere és eredményessége, s így, a szó szoros  értelmében is,
 valóban mindenkinek saját vállalata lesz az.

 Egyéni érdeke nem kerül szembe vállalatának érdekével s ezért nem fog tűrni, a munka során esetleges  hanyagságot, de semminé-mű korrupciót sem!

 Igazságos bérek alakulnak ki, lassan, de sztrájk, fenyegetés, munkamegtagadás nélkül.
  Tehát nem a „világ proletárjai egyesüljetek „jelszaván nevelkedett szakszervezetek segítségével, hanem olyan lesz, mint egy-egy jó családi vállalat. Testvérharc nélkül!

 Rőczey J. János                            EU,  2019-06-01

 Utóirat

 Egy vállaltnál egy munkaközösségben minden emberre  szükség  van.
 Világos. Ezért alkalmazzák.
 De elfeledkezünk nagyon sokszor arról, hogy minden ember
 „szabadnak, méltóságban és jogait illetően egyenrangúnak születik.”
  Csak éppen a gyakorlatban az egymás irántii kapcsolatunk folyamán erre nem ügyelünk, s felebarátunkat megalázzuk viselkedésünkkel.
  Hangsúlyozzuk jelentőségünket.
  Amit a másik nem mindég ismer el!
  Mit várhatunk tőle?
 Hogy szeressen?
 Ha megalázták?
 Minden ember nagyon érzékeny.
 Egy-egy külön világ. Csillagzat. Isten sajátos alkotása.
 „Vagyok mint minden ember fenség, északfok, titok, idegenség. Lidérces messze fény!”

 János

Emanuel Macron der Präsident von Frankreich, verkündet demonstrativ, dass er auf sein Vetorecht verzichtet.
 Er findet, dass es ein skandalöses unrecht ist.
 Es ist skandalös, dass unter183 gleichberechtigten Nationen, 5 ein solches Privileg haben, dass sie damit die ganze Welt blockieren können, in deren Bemühungen um den Weltfrieden.
 Anlässlich des 75 Jahrestag der Landung der Alliierten.
 Die Franzosen können stolz darauf sein, dass sie einen der best gebildetsten Präsidenten haben, der mit diesem Verzicht den vereinten Nationen Bewegungsmöglichkeit gibt.
 Die Welt wird ohne Vetorecht sicherer.

Hűség, bizalom, szótartás, igazságosság.
 Erkölcsi értékek, szellemi értékek. Nagy szerepet játszanak az emberek életében.
 Társadalmunk életében.
                  Ott viszont már létfeltétel!
 Az ember életében nem. Meglehetünk anélkül is.
          A család életében már nem.  Az felbomlik.
 Az állatvilágban nem találjuk meg ezeket, csak hiányát, a féltékenység jelét.
 Nekik nincs döntési lehetőségük. Noha néha-néha azt gondoljuk.
 Embereknél viszont ezek döntő jelentőségűek!
 Az együttélést, az együttműködést akadályozhatja, szüntetheti meg.
  Pedig  anyagi szempontból azok semmilyen szerepet sem játszanak.
  Csak szellemi, erkölcsi szempontból. Csak elvont értelemben.
  Mégis jelentősebb minden másnál!
  Sorsunkat határozza meg. Dönti el.
 Akaratunk ellenére is.
 Hajmeresztő! De bizony így van.
 Hiánya nem tapintható, nem  tapasztalható érzékszerveinkkel.
 Következményei annál inkább.
         ----------------- ….----------------------                  
 (A nemek vonatkozásában ezek a velünk született érzelmek, igények, követelmények teszik gyönyörűvé vagy pokollá az
 az emberek életét. De ez most nem az én gondom. Amúgy is magánügy.)
 A hűség jelentősége társadalmi életünkben viszont minden vonatkozásában oly annyira fontos, hogy társadalmi rendünket teszi, teheti, működésképtelenné.
 Noha a demokratikus jogállam fogalma az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának elfogadásával az EU országok alkotmányaiban már a háború befejeztével  törvénybe iktatták, lerögzítették.             És kötelező!
 Mégsem abban, nem demokráciában  élünk!
 Népuralom!
  Hol van az? A szegények szegényebbek, a gazdagok meg egyre gazdagabbak!
  Ezt óhajtaná a nép?
 A francia forradalom hatására, Rousseau nyomán, társadalmi szerződés révén  megszületett a demokratikus állam gondolata.
 A társadalmi szerződés szerint minden hatalmat, az állam hatalmát, a nép uralmát, választani kell! Kellene.
 Mégis előfordul kinevezés.
 A kinevezések megtiltásáról, kiküszöböléséről megfeledkeztünk!
 A király volt az, aki minden hatalmat országában, birodalmában kinevezett! (Petőfi jut most  eszembe).
 És mi visszazuhanunk oda, honnan kiemelkedtünk.
 Nem  a  nép nem került  hatalomra.
  Egyeduralkodóvá vált a pénz.
 Tőke formájában azoknak a birtokosai.
 Ez aránytalanság, ez nyilvánvaló igazságtalanság!
 Minden statisztika szerint megállíthatatlanul növekedik.
 Egyre gyorsabban, egyre sebesebben.
 Meddig?
 Feltűnt nekem  azonban a következő.
 Megválasztjuk ugyan városainkban polgármesterünket, de helyettesét már ő nevezi ki.
 Kinevezi! És az is ugyanolyan hatalommal rendelkezik majd felettünk.(Nevét sem igen ismerjük.) Mintha megválasztottuk volna őt is.
 A polgármestert mi választottuk, tehát nekünk van elkötelezve.
 Helyettesét nem választottuk, azt ő nevezte ki.
 Akkor kinek hálás?
 Kinek van, hát elkötelezve?  
 Nem nekünk. neki!
  A kinevezőjének!
 S a kinevezettek folytatják a demokrácia pusztítását.
  Minden kinevezett Folytatja. Kinevez!
 A kinevezettek hatalmát, működésüket, tevékenységüket már nem is tudjuk követni. Csak elviselni.
                     ***
  Ha esküvő alkalmával a menyasszony  hűségesküt tesz, mit szólna ahhoz a leendő férj, ha a menyasszony  barátnőjét is
 kinevezné, helyettesévé.
 Minden eshetőségre gondolva.
 Valójában csak egyetlen egy embert lehetne teljes bizalommal megválasztani, kiválasztani. Feltétlenül megbízni benne.
                     ***
 Forduljunk a történelemhez, hagyjuk ezt a triviális hasonlatot.
                     ****
 A kereszténység első három századában nem fordult elő kinevezés.     
 Mert nem volt olyan hatalom, amelyik kinevezzen.
 Üldözöttek voltak. Mind.
 A még más-vallású  Nagy Konstantin 313-ban katonáival, keresztény lobogók alatt győzött.
 Ijjas Antal egyháztörténetében olvastam még 1950-ben, hogy győzelme után:
  Nagy Konstantin „Kinevezte azokat, akikben megbízott!”
 Amikor olvastam elcsodálkoztam.
 Miért írja le? Magától értetődő! Ha az ember megnyeri a főnyereményt, rögtön családjára és barátaira gondol.
 De ezt a sikert a császár nem szerencséjének, nem önmagának, hanem katonáinak is köszönheti ám!!!
 Azoknak, akik életüket áldozták és kockáztatták győzelméért
 Miért gondol hát barátaira és családjára?
 Becsapja katonáit, azok özvegyeit, árváit!
 Nem haverjait, barátait, választották meg azok, hanem csak őt.
 Katonái vezették győzelemre, életüket áldozva és életüket, családjuk sorsát kockáztatva.
 S most kinevez, másokat, embereket, hogy ezentúl azoknak engedelmeskedjünk? Azok engedelmes szolgái legyünk?
 Miért nem választhatjuk meg továbbra is vezetőiket?
 Főleg azokat akiket személyesen ismerünk?
 A kinevezés jogával mi, egyenrangúnak született emberek, nem ruházhatunk fel senkit!
 Ezt a tételt eddig még senki, sehol senki sem, olvashatta.
 Ez újonnan felfedezett törvény az emberek világában.
 A kinevezés állítólagos jogával, mi, egyenrangúnak született emberek, nem ruházhatunk fel senkit.
 Különben visszasüllyedünk oda, ahonnan választással,
  demokratikus elvek segítségével, ki akartunk emelkedni.
 Ahogy a történelem ismét és csak ismét figyelmeztet rá:
 Az elnyomásba, szabadságunk elvesztésébe, süllyedünk vissza.
 Ma a feudalizmusba! Királyságba! Királyságokba!  
  Föld-tulajdonára támaszkodó hatalomból a még rosszabba, a tőke uralmába.
 A demokratikus elvek az alulról építkezést követelik meg!
 Megvalósítható. Nekem sikerült.
 Ezt írom meg tanári múltam visszatekintésében, az ASSZOCIÁCIÓKBAN.
 Sikerült.
 Oly annyira, hogy feltehetően nem csak az én, a mi példamutatásunkra.
  Benne van a mai levegőben a demokratikus országban a  tanulóifjúság, az érettebbek,  megfigyelhetjük,  kezdenek  öntudatra ébredni. A környezett védelmét követelik.
 Korom következtében, történelmi korszakok tanújakét, tehát  mindazt, amit el is kellett viselnem, egy fontos megállapításhoz jutottam el.
 A demokrácia értéke, történelmi érdeme, hogy olyan jogrend  született, amelyik minden addigi, minden eddigi hatalmi struktúrából ki tudta küszöbölni az emberi jogokat sértő elemeket.
 Ezért  demokratikus jogállamban  magától értetődő  az s minden területen  minden társadalmi szinten a lefektetett jogokhoz szigorúan szinte mereven kell ragaszkodni. S nem szabad  más rendszerekkel elegyíteni. Eltűrni azokat!
 S jobban kell megismerni az embert. Embertársainkat.
  Az is változott. Kultúrájában.
 De embernek, az örök embernek tulajdonságai megmaradtak
 Ha az ember győzött, ha emberek győzelemhez jutottak, jogos  büszkeség tölti el őket.
 Dicsőségük azonban  nem kizárólag önmaguknak köszönhető. Társaiknak is.
 Meggondolatlanul kezdenek kinevezni.
 Társaikat ez aztán fájdalmasan érinti. Csalódással.
                     -
 A francia forradalom után terjedt el a ma már  közismert: szólam     A forradalom felfalja gyermekeit.
 S ez abból ered, hogy megtagadjuk, megsértjük azokat, akiknek dicsőségünket köszönhettük.
 És kinevezünk!
 Mi, a megválasztottak, kinevezünk!
 Embertársunk, a másik ember megbízhatósága az, amire biztonsággal építkezni lehet, lehetne.
 Erre  sokkal jobban kellene ügyelnünk.
 Ezt követeli meg a hűség is.
 A lehető, legnagyobb bizalom személy és személy között jön  létre.
  Megválasztott ember éppen ezért nem nevezhet ki senkit.
 Ezzel a szoros kötődés bomolhat csak fel.
 Kinek vagyok hálás, kinek vagyok elkötelezve, kiben bízom meg?
 Különböző hatalmi struktúrák keveredése a bizalom alapkövét teszik ingataggá.
 Különböző hatalmi struktúrák nem férnek el békésen egymás mellett. Egyetlen egy társadalmi rendben sem.
 Így demokratikus társadalmi rendünkben sem lehet helye a hierarchikus struktúrának.
         Mert az nem a jogra, a közös megegyezésre épül, hanem a régi tekintélyi elven alapuló s a mi szemünkben már hála Istennek jogtalan tartott, fizikai erőszakra.
 A fizikai erőszak azonnal, könyörtelenül, érvényesül.
  S továbbra már az uralkodik.
 Mint ma azok, akiknek sok pénzük van.
 Ez nem igazi demokrácia!

Rőczey J.János
EU, D, Wetzlar, 2019. május 29-én